Bár ugye a legfontosabb, hogy megbékéljünk a saját külsőnkkel, ez sokkal nehezebb feladat, mint azt bármelyik fogyókúrás tanácsadó állítja. Ha csak a lelki oldalát nézem, sorban születnek az önmagában értékes, illetve átlagos külsővel rendelkező gyerek, akit asszimilálódni tanítanak, és aki ettől a frusztráló helyzettől jól elrejti magába önmagát, aminek -a súlyproblémák témakörénél maradva- külső jelei a zsírpárnákban manifesztálódnak, amit a társadalom hátunk mögött összesúgó, külsőnket kiröhögő része szintúgy nem fogad el és kiköveteli, hogy alkalmazkodjon hozzá. Persze lehet, hogy azt állítjuk, hogy mindez lepereg rólunk, így érezzük jól magunkat, de a külsőnk elárulja a súlyos igazságot. Egész életünkben csak alkalmazkodni tanulunk, viszont azt az okos fogyókúrás tanácsot kapjuk a „mozogj” és „egyél kevesebbet” mellé, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk és szeressük magunkat. Ezt akár paradoxonnak is nevezhetjük, hiszen hogyan ne figyeljünk a külvilágra, ha csak azt tanultuk, hogy hogyan figyeljünk rá, ha értékes tagjai szeretnénk lenni a társadalomnak. Akik pedig nem a testalkatukkal küzdenek, küzdenek mással, a lehetőségek tárháza végtelen, ha az önsorsrontásról vagy a szenvedésről van szó. Bármi is a téma, a lényeg egyébként valóban az, hogy egy olyan dolgot vigyük véghez, amire senki nem tanított meg minket: szeressük magunkat! Sajnos mindenkinek magának kell rájönnie, hogy hogyan…ha ez sikerül, hatékonyabbak lesznek az elérhető eszközök is, mint például Ji Lee mérlege, ami kilóink helyett azt mutatja, hogy milyen ételt érdemes fogyasztanunk a kívánt súly eléréséhez.
