Azt hiszem, a minimál és én egészen jól kijövünk egymással. Az óriás fényáteresztő üvegfelületek szintén a szűk baráti kőrhöz tartoznak. Továbbmegyek! E kettő kombinációját igen könnyen el tudom képzelni, akár saját otthonom két fő stílus és szerkezeti alkotóelemeként.
A Bassam El-Okeily építész által tervezett belgiumi "The Narrow House" nevű ház, ami egy teljesen átlagos sorház egyik eleme, azonban okoz némi dilemmát. Befelé forduló, időnként rettentően antiszociális ember lévén, meglehetősen nehezen tudom értelmezni a hatalmas, egyébként szépnek is nevezhető utcafronti üvegfelület filozófiáját. Nyilván megvan a funkciója is (költségtakarékos világítás), viszont számomra túl nagy betekintést enged a privát szférába.
Valahol - gondolom van némi disszonancia az érzésben - éppen az átlátszóságot, a világra való nyitottságot képviselni hivatott üvegfelületek azok, amik szinte kirekesztik ebből a házból a meghittséget. A laborokra jellemző steril kialakítású enteriőrnek és transzparens felületeinek köszönhetően éppen az hiányzik - a kuckósság, a titkos zugok -, melyek nélkül esélyed sincs picit begubózni csendes félórákra csak azért, mert jól esik elvonulni.
Kortárs építészeti megoldásai, valamint a belső terek nagyvonalúsága sem tudja ellensúlyozni bennem azt az érzést, hogy a külvilággal való túlzó koherenciája miatt ez a ház nem az én házam. És ezt a véleményt, még a hátsó kert sem tudja megváltoztatni...
Like it or not?
via: architonic
