Ugye te is szembesülsz - főleg ha nagyvárosban élsz -, földön fekvő, elképzelhetetlenül mocskos göncökbe csavarodott emberek látványával, akiket ilyen vagy olyan okból kifolyólag a társadalom fölöslegesnek talált és idegen testnek minősítve őket, egyszerűen kilökött magából? Ugye nem tévedek akkor sem, amikor azt feltételezem, hogy te is felgyorsítod a lépteidet, ha kényszerűségből egy ilyen ember mellett kell, például egy aluljáróban elhaladnod?
Sajnos jól beidegződött mozdulat az, amit ilyenkor már szinte rutinból teszünk. Fej, kissé hanyag elfordítása ellenkező irányba, egyszer, esetleg még egyszer bizonytalanul, laposan rápillantva a „szerencsétlenre”, hogy, ezáltal önmagunk megnyugtatása érdekében, áldozzunk egy keveset (kötelező kör kipipálva), a lelkiismeret oltárán is. Mindezt természetesen úgy tesszük, hogy jobb sorsra érdemes embertársunkban még csalfa reményt se keltsük néhány tízes után…
Na, most képzeld el ugyanezt a képet, az Oktogon és a Király utca között annyi különbséggel, hogy a kapualjakban hányatott sorsú gorillák, elefántok és további olyan állatok tengetik életüket, akik a mi - értsd „mohosapiens” - építőnek hitt, de valójában szinte csak rombolónak minősíthető tevékenységünk következtében, természetes élőhelyeiket és élelemforrásaikat elveszítve hontalan-csavargókká váltak.
A Born Free alapítvány erre a kérdésre szeretné ráfókuszálni a figyelmünket, és ha csak egy pillanatra, de megállásra, gondolkodásra kényszeríteni bennünket sokkoló kampányával.
via: ypsilon2, campaignlive
