„A graffiti (görög eredetű, de Amerikából származó fogalom, melynek eredeti jelentése: feliratok) legjellemzőbb előfordulási helye a köztereken lévő falfelület. Szöveges formái a halandzsaszerű, de sok esetben aforisztikus feliratok, amik lehetnek versszerűek is. A graffiti (az amerikai angolba olasz közvetítéssel érkezett jövevényszó, egyes száma: graffito) bármilyen köz-, vagy magántulajdonba/-ra karcolt, vésett, festett vagy más módon készített rajz vagy írás. A graffitit sok ember elítéli és vandalizmusnak tekinti, mivel csekély mértékben hordoz művészi értéket (esetleg a leendő művész vázlatfüzetének tekinthető), másrészt a magántulajdon durva megsértését jelenti. Egyesek szemében a graffiti kiállításra méltó művészeti stílus, de sok ember csak az úgynevezett „tag”-eket ismeri, amiket úton-útfélen (lakóházak falán, buszmegállókban, vonatok oldalán is) látni lehet. Kétféle graffiti „művész” készíti őket: a díszítő festők, akik kedvtelésből készítik hatalmas freskóikat; a bomberek, akik bármerre járnak otthagyják graffitis névjelüket vagy throw-upjukat. Ezzel jelzik a világnak, hogy itt jártam.” Wiki
A nem autentikus idézet csak azért kellett, mert érdemes különbséget tenni, a nálunk is oly elterjedt „művészeti megnyilvánulások” fajtái között. Muszáj végre valahol kimondanom, hogy ezeket a „tag”-eket soha nem szívleltem, rondák, egyszerűek, és bár lehet, hogy fontos az idézetben olvasható „bomberek” számára ittjártamjaik kinyilvánítása, egy frissen festett házfalon éktelenkedő betűösszetétellel nem váltja meg a világot, csak rondává teszi környezetét. Sajnos még mindig sokan vannak, akik megmaradnak ezen a szinten…
Ha már graffiti vagy firkálás (mert firkálni kell), érdemes volna a művészet irányába elmozdulni azoknak, akik szükségét érzik kéznyomaik otthagyására. A megfelelő helyen felfestett, elkészített alkotásokkal, installációkkal elérheti bárki, hogy egészen sajátságos, ezer közül is felismerhető névjegyet hagyjanak rá az utókorra (amit valószínűleg valójában szeretnének megvalósítani).
Ha igazán kreatív valaki, mint például a Jacksonville Public Art (JAX) tagjai (akiknek a művészetéről a fotók szólnak), mindamellett, hogy az önkifejezés tökéletesebb lépcsőfokára lépnek, környezetüket is egy újabb értékes alkotással ajándékozzák meg…bár ha belegondolok, valószínűleg idehaza nem sokáig maradnának a falon azok a bakelitlemezek. Szóval hajrá, virágozzék még inkább a street art a „tag”-ek helyett!
via: Ecofriend
