Örvendetes tény, hogy Magyarországon is egyre több azoknak a kisebb és nagyobb városoknak a száma, ahol működnek már a helyi lakosság által is online nyomon követhető levegő szennyezettség mérő bázisok.
Az már kevésbé örömteli, hogy szükség is van rájuk, hiszen egyre emelkedik az év azon napjainak a száma, amikor a saját bőrünkön tapasztaljuk vagy a médiákon keresztül halljuk, hogy szó szerint gáz van a levegőben/-vel.
Saját magam éltem át tavaly év vége felé, hogy szűkebb régióm, rajongva szeretett városom két alkalommal is kiérdemelte adott napokon a legszennyezettebb levegőjű magyar település kétes értékű címét, pedig egy relatív kisvárosban élek.
Sejtéseim sincsenek, vajon milyen költségei vannak a nagy forgalommal terhelt közutak környezetszennyezésének és szálló por koncentrációjának mérésére alkalmas mérőállomások telepítésének. Valószínűnek tartom, hogy több milliós projektek lehetnek, viszont a belga tervező, Corentin Dombrecht látványos koncepciója talán költségtakarékosabb megoldás lehetne. Még nagyobb területeket lehetne lefedni egy, az általa felvázolt „város tüdeje” rendszer kiépítésével.
Az emberi tüdőt formázó struktúra kvázi úgy működne, mint egy lakmusz papír. A cserélhető fehér színű filtereket a hajnali órákban - még a város ébredése előtt - kellene kihelyezni, melyek a forgalom beindulása után, egyfajta indikátorként magukhoz kötik a levegőben szálló szennyeződést, és annak mértékétől függően színeződnek el.
Nyilván ez a koncepció is igényli valamilyen alapinfrastruktúra és monitoring rendszer kiépítését, de a tervező szerint ennek költsége a jelenlegi rendszerek bekerülésének töredéke.
via: iGreenSpot
