Nincs abban semmi ellentmondás, ha egy tanult szakmájára nézve könyvkötő többszöri kitérőt követően - újra és újra visszatérve saját koordináta rendszerének origójához - most mégis merőben új területen próbálja ki magát. A vágány csak látszólag párhuzamos. A legkisebb közös többszörös: a matéria feltétlen tisztelete által mégis keresztezik egymást…
„2012-ben bemutattátok a könyvkötészeti alkotásaimat, de mivel szeretem a kihívásokat, ezért új designba kezdtem. Lehet, nem a legjobb szó, de szeretem a kissé meghökkentő dolgokat, amire úgymond rácsodálkoznak az emberek, hogy hű… Szóval belevágtam egy új projektbe a bakelit lemezek újrahasznosításába.
Az újrahasznosítást azért tartom fontosnak kiemelni, mivel vannak gyűjtők, akik esetleg elszörnyednek, hogy miért is kellett ily módon felhasználni a számukra kincset érő lemezeket. Nos, megnyugtatásként olyan lemezeket használok, melyeket már nem igazán lehetne lejátszani, hiszen részben karcosak vagy sérültek. Elkezdtem hát gondolkodni, hogy selejtezés helyett hogyan lehetne tetszetős és hasznos dolgokat készíteni belőle. Aztán jöttek az ötletek. De nem szeretném, tovább szaporítani a szavakat helyette beszéljenek az alkotásaim, melyből 2012 novemberében egy székesfehérvári kiállítás keretében már láthatott a közönség.
Ha csattanós végszót szeretnék, akkor is csak azt írnám, hogy szerencsés vagyok, mert találtam egy olyan önkifejezési formát, amit szeretek, amiben le tudom vezetni a bennem munkálkodó kreativitást, és nem utolsó sorban átélhetem az örömszerzés boldogságát, ami nálam egyenlő a munkám elismerésével, és a Maslow-féle piramis csúcsának megmászásával. Mindenkinek kívánom ezt a csodás lelkiállapotot!
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, designer, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
