Beck Marianna eddigi élete során sokféle munkát végzett, különböző területeken próbálta ki magát, de valahogy mindig visszatért az origóhoz, amit az első szakmája jelent. Hiába tanult tovább, valamilyen úton-módon állandóan úgy alakult, hogy ez a kétkezi foglalatosság lett újra és újra a megélhetési forrása, mind fizikailag, mind lelkileg. Könyvkötőként végzett, állítása szerint akkor, amikor ez errefelé még egy nagyiparilag űzött mesterség volt, és senki nem merészkedett lelépni a kitaposott útról, hogy felfedezze az ebben a műfajban is gyakorolható önkifejezést. A mai magyART róla és szeretetből készült műveiről szól.
Marianna így ír magáról:
A fent említettek nagy szavaknak tűnhetnek egy kis, szárnyait próbálgató műkedvelőtől, de talán pont ez teszi nekem oly kedvessé azt, amit szabadidőmben most csinálok. Szerencsémre nem a megélhetési kényszer, hanem az alkotás szabadsága űz a munkaasztalomhoz délutánonként, hétvégénként, az, hogy az éppen megbeszélt ajándék, vagy a nemrég látott tárgyból megálmodott borító alakot öltsön képzeletemből egy kötésen.
Én egy kicsit másképpen fogom fel egy könyv, vagy akár egy ajándékba adott jegyzetfüzet, vendégkönyv, napló kötését. Mindig a megajándékozott személyhez, vagy a könyv témájához kapcsolódó megjelenést próbálok összehozni. Amennyiben személyes emlék készül, úgy szükségem van bizonyos háttér információkra, az adott illető egyéniségének főbb jellemzőire, érdeklődési körére, hogy minél jobban meg tudjam közelíteni nála azt az érzést – amikor kezébe veszi a munkám gyümölcsét –, hogy igen, ez csak nekem készült, ez én vagyok. Hálás lehetek, hogy ezt már sokszor láttam olyan emberek arcán, akikkel addig még nem is találkoztam.
Büszke vagyok életem első – és biztos, hogy nem az utolsó! :-) – önálló kiállítására, ami a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola könyvtárában volt megtekinthető, illetve hogy elég bátor voltam egy nemzetközi könyvkötészeti versenyen való induláshoz is. Bár sajnos nem én lettem az első, de az idei meghívón szerepel az alkotásom, és ismét küldök egy pályamunkát a Skót Nemzeti Könyvtárba, ahol már 1993 óta rendezik meg az Elizabeth Soutar szponzorálásával elindított vetélkedést.
Szeretem a kihívásokat az élet minden területén, így szakmailag is, legyen az egy ajándék formába öntése, vagy egy versenyre való felkészülés. Ezekben családom hol végletekig odaadó, hol kevésbé lelkes támogatása adja az alapot, a tartást ahhoz, hogy végigvigyem az elképzeléseimet.
Ha csattanós végszót szeretnék, akkor is csak azt írnám, hogy szerencsés vagyok, mert találtam egy olyan önkifejezési formát, amit szeretek, amiben le tudom vezetni a bennem munkálkodó kreativitást, és nem utolsó sorban átélhetem az örömszerzés boldogságát, ami nálam egyenlő a munkám elismerésével, és a Maslow-féle piramis csúcsának megmászásával. Mindenkinek kívánom ezt a csodás lelkiállapotot!
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
