André Aciman nagyon magasra tette a lécet a Szólíts a neveden című könyv megírásával, Luca Guadagnino pedig a 4 Oscar-díjra jelölt, 1 Oscar-díjat nyert, azonos című film megrendezésével. Az idáig olvasott/látott szerelmes történetek közül számomra ez a világ egyik legszebben, legérzékenyebben, legkifinomultabban, legelegánsabban elmesélt sztorija, amely azóta is letaszíthatatlanul ott szerepel a Top 5-ben.
Már a film megjelenését követően lehetett arról hallani, hogy mind Aciman, mind Guadagnino tervezi a folytatást, bár a könyv tökéletes lezárást kapott, igaz az időugrás miatt több évtized kimaradt a részletezésből, amelyre lehetett alapozni. Illetve a film is úgy végződik, hogy önmagában és folytatással együtt is megállná a helyét. Persze csak abban az esetben, ha ugyanilyen figyelemmel, törődéssel és aprólékossággal lennének elkészítve.
Idén ősszel aztán meglepően hamar megjelent a könyv folytatása Találj rám! címmel, én pedig alig vártam, hogy kézbe vehessem és ismét elmerülhessek abban az elképesztő világban, az Édenkertben, ahol minden külső, negatív hatástól mentesen, szabadon áramolhatnak az érzelmek, ahol a maga esetlenségében is bátran megélhető és kimondható minden érzelem és gondolat, ami megszületik az emberekben, ahol a nyitottság, a nagyvonalúság, az elegancia, a letisztultság, az érzékenység megélése és gyakorlása a mindennapok részét képezik. És a legjobb az egészben, hogy ezt a hangulatot sikerült visszahoznia Acimannak az új könyvvel.
"A Találj rám!-ban először Samuellel, Elio édesapjával találkozunk: épp látogatóba utazik Firenzéből Rómába a fiához, aki időközben sikeres zongoraművész lett. Egy fiatal nővel való véletlenszerű találkozása a vonaton fenekestül felforgatja az idős Sami terveit, örökre megváltoztatva életének hátralévő részét. Nem sokkal ezután Elio Párizsba költözik, ahol ő maga is találkozik valakivel, Oliver pedig, aki időközben családos ember és főiskolai tanár lett Amerikában, hirtelen azon kapja magát, hogy szeretne visszalátogatni Európába."
Hogy tökéletes legyen a gyönyör, minden alkalommal úgy olvastam az új könyvet, hogy a Szólíts a neveden filmzenéje szólt, és nem tudom, hogy mennyire befolyásolta az érzelmeimet, de végig azt éreztem, hogy nem tört bele Aciman bicskája a hatalmas feladatba, a fokozott elvárásokba, hanem egyértelműen sikerült visszahoznia az idillikus hangulatot. Ahol nem minden tökéletes, de pont ettől van minden egyensúlyban; ahol a megpróbáltatások az élet részét képezik, de nem rontják el az embert és nem térítik le a helyes útról; ahol az érzelmek a maguk esetlenségében és kivirágzásában egyaránt tiszták.
Most is muszáj lelassulnunk a történethez, nem napjainkat éljük, hanem ismét a fiatalságunk idéződik fel, már ami az X és az Y generációt illeti. Ez azoknak, akik még nem olvastak a szerzőtől egyetlen könyvet sem, lehet hogy kihívást jelent, akik viszont ismerik, egészen könnyen sikerül áthuzalozni az agyukat. Bár az is igaz, hogy Aciman nem egy rövid időszakról mesél, mint a Szólíts a neveden-ben, hanem ugrál az időben, és a szereplők között is. Ez egy kicsit töredezettebbé teszi a folytatást, de semmit nem von le az értékéből.
A főszereplők ismét falatoznak "a tudás barackjából", és megtapasztalják mindennek lényegét, a szeretetet, a szerelmet, a szexualitást, az odaadást, a ragaszkodást, a reményt és a reménytelenséget, a féltékenységet, a félelmet, a veszteségélményt, csupán csak tapasztaltabban és érettebben, éppen ezért egyre árnyaltabban és mélyrehatóbban. Az Acimanra jellemző, minden részletre kiterjedő elemzés, élve boncolás itt is jelen van, semmilyen apróság nem kerüli el a figyelmét, így a miénket sem, ezzel pedig tovább tanít minket önmagunk megfigyelésével és a megértésre törekvéssel kapcsolatban.
Manapság mindenki "univerzumot épít", és a Találj rám! is ilyesmi hangulattal rendelkezik, kitágítja Aciman szerelemittas és bölcs univerzumát, úgyhogy a Szólíts a neveden rajongóinak mindenképpen érdemes elolvasni a folytatást, illetve mindenki másnak mind a két könyvet. A könyv szereplői szabadok, mint a madár, szabadon hoznak döntéseket, bátrak és nyitottak az életükben megjelenő helyzetekre és emberekre, ezt a fajta hozzáállást pedig iskolában kellene tanítani, hogy boldog, de legalábbis sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb emberek népesítsék be a Földet, végre!
André Aciman - Taláj Rám!
Egyetlen közelmúltbeli regény sem beszélt olyan megrendítően a szerelem természetéről, mint André Aciman lenyűgöző könyve, a Szólíts a neveden. Legelső, 2007-es megjelenésekor Stacey D'Erasmo, a New York Times kritikusa "szerelmes levélnek, vallomásnak, különlegesen gyönyörű könyvnek" nevezte. Mintegy háromnegyedmillió eladott példány után pedig megszületett a később Oscar-díjjal is jutalmazott filmváltozat, amelyben Timothée Chalamet játszotta a kamasz Eliót, Armie Hammer pedig Olivert, a fiatal doktoranduszt, akivel egymásba szeretnek.
Aciman érzékeny szerző, egyetlen rejtett rezdülés, az érzelmek egyetlen árnyalatnyi változása sem kerülheti el a figyelmét, hiszen ezekből áll össze a szenvedély. A Találj rám! visszatér az egyik legnagyszerűbb kortárs szerelmi regény világába, tovább feszegetve a kérdést, elmúlhat e valaha az igazi szerelem?
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
