Bokor Gyöngyi designer visszatérő vendég a blogon és a közösségi oldalainkon, munkái minden alkalommal megállásra és gondolkodásra sarkallnak minket, így nagy öröm volt számunkra, hogy felkeresett minket új projektjével, ami egy összetett, izgalmas és ismét elgondolkodtató alkotás, egy társasjáték, Histheory címmel.
Laci anno így írt Gyöngyiről 2011-ben, amikor először csodálkoztunk rá a fiatal magyar tehetség alkotásaira:
"Ember legyen a talpán, aki egyértelműen be szeretné határolni, mi a fő profilja, mivel mindenféle tárgyat szívesen tervez, legyen az bútor, lámpa, vagy apró ékszer. Legtöbb munkája az értékes és az értéktelen fogalmával játszik: >>Alapvetően értéktelen anyagokból vannak a tárgyak, de valamilyen formában felhasználják, megidézik, vagy kigúnyolják a klasszikus formavilágot.<< Meghökkenteni, elgondolkodtatni és provokálni! – ilyen szellemben készülnek Bokor Gyöngyi munkái. Megszállott tervező, aki folyamatosan újragondolja a tárgyakat, mivel képtelen azt mondani, hogy egy tárgy csak egyféleképpen nézhet ki..."
A "DESIGN THAT EDUCATES AWARDS" nemzetközi designversenyen dicséretben részesült játék leírását elolvasva nem állíthatom, hogy minden részletében értem a dolgot, a valódi játék azonban mindent körvonalazhat a maga idejében. Ami viszont azonnal megfogott az egészben, hogy a Histheory gondolkodásra, beszélgetésre, vitára, értelmes kommunikációra, és ami szerintem a legfontosabb, megértésre, megérteni akarásra és empátiára sarkallja a résztvevőket az élet komoly kérdéseivel kapcsolatban.
Gyöngyi így írt nekünk a játékról:
"A Histheory projekt igen fontos nekünk, mivel sokszor törekszünk arra, hogy a hagyományos formatervezési témáktól eltérő munkákba is belevágjunk. Ez a játék olyan sokirányú és összetett tervezési és fejlesztési feladat volt, hogy joggal érezzük az egyik legizgalmasabb történetünknek. Van egy többé-kevésbé állandó csapatunk, akikkel a legkülönfélébb design ötleteket valósítjuk meg, de történetesen a Histheory kitalálásakor sok új csapattaggal bővültünk. Valójában, a játékot magát, két évvel ezelőtt a Zsennyei Design Műhelyben találtuk ki, ahol egy körülbelül harmincfős nagyszerű designer társaság gyűlt össze, hogy aztán témák szerint alkossunk kisebb csoportokat. A mi témánk a különféle jövővíziók és apokaliptikus elméletek voltak. A történet még azért is szép, mivel a legváltozatosabb elméletek, filozófiák és világnézetek csaptak össze a tervezők meglátásaiban, de munka közben, ezek az eltérő vélemények csak gazdagították, és építették a játékot. Mindannyian nyitottak voltunk ugyanis a többiek véleményére, az értelmes vitákra és a közös alkotásra. Meggyőződésem, hogy ez a sokszínűség nagyon kellett ahhoz, hogy ezt az igazán érdekes és sok szinten működő játékot létrehozzuk."
HISTHEORY - TÖRTÉNELMÉLET
A designerek egy számottevő része évek óta azt vallja, hogy a design szerepe nem mindig egy adott objektum megtervezése, hanem sok esetben inkább folyamattervezés, gondolkodásmód, és a problémák egyfajta komplex megközelítése. Ma már olyan bonyolult feladatok és kérdések merülnek fel a mindennapi életben, mind a különféle közösségek és mind a társadalom szintjén, hogy nem elég, ha egy egyszerű válasszal jelentkezünk, helyette inkább együttgondolkodásra és közösen kialakított koncepciókra van szükség. Jövőkutatással, utópisztikus filozófiákkal és filozófiai elméletekkel foglalkoztunk egy pár évvel ezelőtti workshopon is azt fejtegetve, vajon hogyan fog megváltozni az életünk, milyen irányba halad a fejlődés, és milyen világ vár ránk a jövőben. A kommunikációtól a közlekedésig az információbefogadástól az apokaliptikus utópiákig a lehető legváltozatosabb témák kerültek terítékre. Nem formatervek születtek. Valami sokkal érdekesebb jött létre, ami inkább volt együttgondolkodás és végül lehetséges problémamegoldás, mely néha sajátos ötletekben, vagy éppen folyamattervezésben nyilvánult meg. Végül rádöbbentünk, hogy egy egymást átszövő organikus hálózatról gondolkodunk, melynek csomópontjaiban fontos fogalmak helyezkednek el, és ezek a legváltozatosabb módon, de mégis egyféle sajátos rendszer szerint tudnak kapcsolódni egymáshoz. A kapcsolódásokból forgatókönyvek lettek, melyek építése közben érdekes összefüggésekre és szabályrendszerekre jöttünk rá.
Ráébredtünk, hogy egy sajátos logikájú, de mégis könnyen érthető játékot játszunk, melyet bárki, aki hajlandó elgondolkodni a történelmi folyamatok sajátos hálózatán, könnyedén játszhat. A lényege abban áll, hogy mi állíthatjuk össze a saját forgatókönyveinket. A kapcsolódási pontokban a különféle kifejezések történelmi eseményekre, emberi viselkedési formákra, filozófiai kifejezésekre, szociológiai meghatározásokra és politikai rendszerekre utalnak. Hamarosan rájöttünk, hogy egy sajátos, izgalmas, de egyben logikus hálózatról gondolkodunk, melyben minden pontnak ok-okozati kapcsolata van a többivel. Egy-egy mozzanathoz, vagy akár emberi érzelemhez, esetleg államszerkezet-típushoz nem csak egy, de több irányból is becsatlakozhat, egy történés, érzelem vagy jelenség. Egy politikai rendszer motiválhat egyfajta emberi viselkedésmódot, egy filozófiai kifejezés kapcsolódhat egy szociológiai témához, és így tovább.
A fogalmak száma persze végtelen, mégis sikerült összegyűjtenünk egy pár meghatározást úgy, hogy abból már izgalmas játékot lehessen játszani. Nem volt kis munka a gyűjtés és a válogatás, számtalan tesztjátékot játszottunk, mialatt beemeltünk, illetve kíméletlenül kirostáltunk kifejezéseket. Az is megérne egy külön tanulmányt, hogy mely kifejezések kerültek ki – mert ugyan fontosnak hisszük, mégis a történelmi folyamatok szempontjából nincsen számottevő szerepük – és melyek kerültek be, mert a tesztek alatt megakadtunk és bizonyos kifejezésekre igen nagy szükség volt. Talán ez volt a legizgalmasabb része a fejlesztésnek. Hol felhizlaltuk a játékot szavakkal és egy egyre bonyolultabb szabályrendszerrel, hol visszavettünk és leegyszerűsítettünk minden összetevőt. Az egész tervezés egyfajta állandóan növekvő-csökkenő hullámzó konstrukciót eredményezett, de végül kialakult egy jól működő, logikus és egyben izgalmas fogalomtár. Végig törekedtünk rá, hogy megtartsuk az egyensúlyt a régmúlt és az utópisztikus kifejezések között, mivel ezen kifejezések egy hálózatba, illetve folyamatba építése adja az egész játék sajátos hangulatát. Mint ahogy a feladatoknál részletesen kifejtjük, rengeteg olyan kifejezés van, melyeket csak bizonyos korszakokra használunk, és arra tartjuk jellemzőnek, azonban megdöbbentően jól használhatók egy teljesen más kor leírására is. És itt most nyugodtan érthetjük az egymástól legtávolabbi korszakokat is.
Ezen a ponton vetődött fel bennünk az ötlet, hogy a történelmi folyamatokat ezzel a logikusan építkező hálózattal hatékonyan lehetne tanítani. Rádöbbentünk, hogy érdekes kezdeményezés lenne rávenni a fiatalokat, hogy a történelmet ok-okozati rendszerben értsék meg, annak sajátos logikájával és rendszerével. Sok esetben semmi értelme, hogy bemagoljanak bizonyos nem igazán jelentős történelmi dátumokat, számokat és neveket, mert inkább egyben kell látni a hálózatot, annak komplex rendszerével. Ami viszont, ezzel szemben egyre fontosabb lenne, hogy megismertessük a fiatalokat a történelmi, szociológiai és politológiai fogalmakkal és kifejezésekkel, azok alapos definícióival és jellemzőivel, lehetséges kapcsolódási pontjaival. Ezek a definíciók természetesen a játék közben a hozzá csatlakozó fogalmak által árnyalódnak, de a biztos ismeretük alapvető fontosságú lenne.
Számos példa van már rá, hogy a jövő iskoláiban a jelenkor tantárgyait már egy-egy nagyobb egységként értelmezik, és különféle újfajta összefüggésekben oktatják. Arra ösztönzik a tanulót, hogy egyrészt, sokféle kontextusban lássa az adott tudományágat, másrészt, együtt gondolkodva, csapatmunkában értelmezze a folyamatokat. Szerencsére, mi is találtunk nyitott szellemiségű iskolákat, történelemtanárokat és diákokat, akik szívesen áldoztak egy-két órát, sőt volt, hogy egy egész délelőttöt a játékra. Együttműködve a tanulókkal és a tanárokkal nagyszerű hangulatú, mozgalmas, beszélgetős és nyíltan vitázó, bemutatóórákat és közös játékokat vezettünk le.
Szeretnénk a fiatalokat egyrészt a logikus történelemfelfogásra, másrészt az építkezés közbeni állandó és konstruktív kommunikációra ösztönözni. A történelem igen összetett és bonyolult, de mégis érthető, ha megértjük a hálózatát, racionálisan gondolkodunk és a folyamatokat összefüggésekben látjuk. Nincsen benne semmi misztikum, nincsen végzet, nincsenek szerencsés, vagy nem szerencsés nemzetek, nincsen csupán fekete vagy fehér, mert a történelem sokszínű és összetett. Ha képesek vagyunk meglátni a történetek hátterét, akkor látni fogjuk a jövőbeli lehetőségeket és veszélyeket is.
Valójában, a legfontosabb az lenne, ha a fiatalok is komolyan elgondolkodnának, sőt beszélgetnének a történelmi folyamatokról, és úgy értelmeznék azokat, mint a jelen helyzetüket befolyásoló tényezőket. Fontos, hogy a történelmet ne valamiféle elvont fogalomnak éljék meg, hanem, hogy foglalkoztassa őket a mindennapjaikban is. Legyen az életük része a társadalomtudatos gondolkodás. Legyen véleményük a különféle társadalmi és szociológiai folyamatokról, mert egy igazi demokráciában az egyén felelősen dönt, és beleszól a társadalmi folyamatokba. Sőt a rendszer is erre ösztönzi. Kétségkívül, a döntések felelősséggel járnak, de ha erre következetesen tanítják és felkészítik az adott közösséget, akkor ez nem jelent megterhelő kihívást.
Tehát, az önálló, komplex és objektív véleményalkotás a nagy feladat. Csak az ésszerű és logikus folyamatelemzés vértez fel minket a leegyszerűsítő és manipulatív kommunikáció ellen. Az emberi pszichét egyre jobban megismerve beigazolódni látszik a tétel, hogy míg a racionális és logikus érveléssel élni komoly szellemi munka, addig az érzelmekre épített kommunikáció és politizálás könnyen és gyorsan hat. Ha ezt a fajta kommunikációt mind tudati, mind tudatalatti szinten is megkapjuk még kiszolgáltatottabbak, és védtelenebbek vagyunk. Ezért kell törekedni arra, hogy a történelmi és politikai folyamatokat az érzelem helyett az értelem síkján gondoljuk át. Az az érdekes, hogy jelen bonyolult világunkban és különösen olyan társadalmakban ahol nagy a létbizonytalanság, és immáron több rendszeren átívelve a mindennapi megélhetésért újabb és újabb nehézségekkel kell megküzdeni, valójában nincs is szükség érzelmi politizálásra, hiszen annyi frusztráló tényező éri az egyént, hogy valószínűleg anélkül is menekülne a felelősség, a felelősségvállalás és a saját döntései elől, és egyre szívesebben vetné alá magát egy autoriter hatalomnak. Ezekben a társadalmakban nagy szükség lenne a társadalomtudatos és demokráciatudatos gondolkodásra.
Ha még azt is számba vesszük, hogy az ezerféle technikai fejlesztés és újítás, hogyan tompítja és kényelmesíti el az eddig kreatív emberi gondolkodást, akkor megértjük, hogy miért hódíthat könnyen az egyszerűsítő kommunikáció. Lassan megszokjuk, hogy okos eszközeinken egy koppintással, ütéssel, húzással, számos problémánkra megoldást találjunk. Bármilyen fogyasztási cikket rendelhetünk - és értem itt most az információt is -, pillanatok alatt kielégíthetjük szükségleteinket. És míg a környező világ problémái egyre bonyolultabbak és összetettebbek, mi közben lassan ahhoz szokunk hozzá, hogy a bonyolult problémákra egyre egyszerűbb és gyorsabb válaszokat várunk. Ha ide vesszük még az információbuborék effektust is, akkor egy még szélsőségesebb világ felé haladunk, hiszen elzárjuk magunktól a miénktől eltérő gondolatok megismerését. Ebben a szép új világban lassan azt is teljesen elfelejtjük, hogy hogyan kell önállóan véleményt nyilvánítani, az elveink mellett kiállni, és felelősen dönteni.
Pedig meg kell barátkoznunk a szomorú ténnyel, hogy a világ problémái is bonyolultak és így a megoldások is. Nincsenek egyszerű kérdések, nincsenek egyszerű válaszok és nincsenek egyszerű döntések sem. Állandó, észszerű és racionális gondolkodásra és folyamatos, értelmes kommunikációra van szükség, mind társadalmi, mind a kisebb a közösségek szintjén.
Tehát, a játékunk két legfontosabb alappillére a logikus, racionális gondolkodás és az állandó kommunikáció. A játék jellegéből adódóan nem olyasféle egzakt fogalmi rendszerrel működik, mint például egy matematikai rendszer, ezért meg kell beszélnünk a döntéseinket és azokat folyamatosan kommunikálni kell. Meg kell magyaráznunk, hogy miért illesztettük ezt vagy azt a kifejezést egymáshoz. Lesznek, viták, beszélgetések, és lesznek játékosok, akik egyetértenek, és lesznek, akik vitáznak. De pont ez a lényeg, ösztönözzünk értelmes kommunikációt.
Mivel a kifejezések nem szigorúan behatárolhatók, azért ezek a játék jellegéből adódóan módosulnak. Ez a fajta szabadság, jó lehetőséget ad arra, hogy a dolgokat új megközelítésben lássuk és láttassuk. Elindítunk például egy idilli, emberközpontú közösséget, mely többek között a FELELŐSSÉG, HIT, SZOLIDARITÁS, ETNO FALU, és a NOSZTALGIA, kifejezéseken át halad, azonban, egy ilyen szép álomvilág is lerombolható a MEGSZÁLLOTTSÁG kifejezéssel. Az a legérdekesebb, hogy ilyenkor nem csupán annyi történik, hogy felhívjuk a figyelmet egy logikusan bekövetkezhető mozzanatra, de maguk az alapfogalmak is módosulnak. Így nyomban felvetődik a kérdés, hogy vajon a nosztalgikus, természetbe kivonuló életmód, mely esetben lehet értelmes, racionális döntés vagy jövőkép, és mely esetben megszállott ellenállás, a társadalomból való kivonulás. Amikor ráadásul a SPIRITUALIZMUS és MEGSZÁLLOTTSÁG sarkához hozzáillesztjük az INFORMÁCIÓS BUBORÉK kifejezést, ezzel megfosztjuk az ETNO FALU lakóitól a más kultúrák megismerésének lehetőségét. Tehát, minden egyes új kapcsolódás módosítja, és színesíti az eredeti fogalmat, mialatt ezzel a módszerrel feltárhatjuk egy fogalom különféle kevésbé ismert vonásait. Azonban, az is igaz, hogy a fogalmi szabadság fokozatosan szűkül, amint a fogalom maga bekerül egy egyszeri és sajátos hálózatba. A fogalmak szabadsága és az abból adódó variációs lehetőségek adják meg a játék erős konstrukcióját.
Az egyértelmű volt számunkra, hogy ez egy logikus rendszerű történelemépítő hálózat, melyet élvezetes játszani és elemezni. Azonban egyre több olyan visszajelzést kaptunk, hogy fejlesszünk a játékból egy jól működő, klasszikus rendszerű társasjátékot, versengéssel, jutalmakkal, pontokkal, nyertesekkel és vesztesekkel. Így tehát kifejlesztettünk egy olyan játékot, ahol minden szituáció, minden kapcsolódás érthető és logikus, és ha versenyszerűen játsszuk a folyamatokat, akkor is értékelhető és pontozható. Valójában, az egész játéknak a keretét egyfajta közös morális értékrend és tudás adja, mely lehetővé teszi bárki számára, hogy könnyen játssza a játékot. Ez eredhet abból a tényből, hogy ugyan különféle társadalmakban élünk, de minden emberi társadalomnak vannak közös szabályai és értékei. Erre a tudásra tud építeni a játék, ez alapján tudjuk biztosan eldönteni a kapcsolódási, lépési lehetőségeket, és ez alapján tudunk valamilyen megoldásban kiegyezni. Ezért, még ha a játékosok a legtávolabbi politikai színtéren állnak is, de készek megvitatni a különféle problémákat, máris könnyen játszható a játék. Valamiféle tudás és értékrend minimum rajzolódik ki a bonyolult hálózatok mintája közül, amin el lehet indulni egy értelmes, építő jellegű kommunikáció felé. Így meg tudjuk beszélni a kifejezések sokszínűségét, és felszabadíthatjuk azokat a berögzült jellemzők alól. Tehát a legkülönfélébb emberek is játszhatják a játékot. Jöhetnek a legtávolabbi politikai térfélről, vagy társadalmi közegből, látva a kifejezést az adott helyzetben könnyen találnak közös megoldást.
A varázslat a távolságban van, amit az adott kifejezés kapott, azáltal, hogy egy, a megszokottól eltérő fogalmi közegbe került. Manapság vannak kifejezések és szavak, amikről nem tudunk értelmes vitákat folytatni. Vannak szavak, melyeknek túlságosan berögzültek és leegyszerűsödtek a jellemzői. Az utóbbi években ezért a politikai és társadalmi viták parttalan, értelmetlen veszekedésekké fajultak. Nem mozdultak a vélemények közelebb, nem értjük meg egymást.
Azonban, ha bizonyos kifejezéseket mesterséges környezetbe helyezünk, azaz eltávolítjuk a mai értelmezési körétől, könnyebben tudunk beszélni róluk. Ha például, a MIGRÁCIÓ, RASSZIZMUS, DESPOTIZMUS, vagy REZSIM szavakat egy futurisztikus vagy képzeletbeli környezetbe, illetve világba helyezzük, akkor hirtelen más megvilágításban látjuk az adott kifejezést. Nem a megszokott jellemzőket látjuk, hanem egy teljesen új típusú nyelvezetet használunk. Így a viták, nem parttalan viták többé, hanem értelmes, konstruktív beszélgetések olyan problémákról, melyek ugyan nehezen kezelhetők, de megéri beszélni róluk. Eljutottunk például a MULTIKULTURALIZMUSHOZ is. Azonban azzal, hogy hozzákapcsoltuk a KÖZÖSSÉGI FINANSZÍROZÁS fogalmát, egy új, sokkal gazdagabb értelmet nyert a MULTIKULTÚRA kifejezés is. Ugyanis, ebben az esetben is sikerült felszabadítanunk egy kifejezést a manapság berögzült fekete-fehér értelmezés alól, és bevontuk a KÖZÖSSÉGI FINANSZÍROZÁS Kickstarter-es, a szellemi teljesítményt bárhol bármikor támogató sokszínű közösség fogalmát.
Tervezők: Bokor Gyöngyi, Csizmadia Zsolt, Kókai András, Mihalkovics Edina, Pipei Borbála, Szilágyi András
A Histheory Facebookos oldala: https://www.facebook.com/HistheoryBoardGame
