Ritkán érzem úgy a fából készített szobrok láttán, hogy a saját lakásomban is örömmel látnám valamelyiket, de néhanapján azért előfordult már ilyen. Legutóbb 2014-ben, Martin Tomsky brit művész szobrai láttán éreztem azt, hogy bármelyiket elfogadnám, illetve most, Joshua Abarbanel művei rabolták el a szívemet.
Tomsky volt az, akinek lézerrel vágott falapokból rétegezett domborművei, komplex történetei elgondolkodtattak azon, hogy vajon egészen a bemutatásuk pillanatáig miért nem kívántam még meg egyetlen egy ilyen alkotást sem, úgyhogy a mai napig hálás vagyok neki érte.
A mai poszt témájául szolgáló amerikai művész szobrai tovább mélyítik a fából faragott, vágott, formált szobrok iránti pozitív érzelmeimet. Abarbanel hasonló elvek mentén közelíti meg a fa megmunkálását, de ő sokkal jobban igénybe veszi a teret korallzátonyokhoz, fraktálokhoz hasonlítható, összevisszaságukban is szabálykövető szobraihoz.
Akár azt is mondhatnám, hogy Tomsky és Abarbanel szobrai kétpetéjű ikrek, és bár Tomsky mesemondó alkotásai még mindig jobban vonzzák a tekintetemet és a figyelmemet, már két faszobrász is van, akinek örömmel birtokolnám a műveit!
via: colossal
