A határozottan sárguló nyár és egyre hangosabban károgó ősz felemás és visszavonulásra vágyó hangulatában élénkítő meglepetésként hatott rám, hogy még le sem tettem az előző lapszámot, máris itt van az OCTOGON 129. és egy újabb adag érdekes és inspiráló építészeti téma. A folytatásban a korábbiakhoz hasonlóan most is egy laza válogatás, néhány kiemelt kedvenc következik a vaskos, 150 oldalas, rengeteg cikket magába foglaló magazinból.
Van egy olyan felvetés, egy cím, ami a cikkíró nádhoz fűződő érzelmeit teszi egyértelművé. Vele ellentétben én nehezebben mondanám, hogy „szeretem a nádat”, de azért a papír felhőcsillárokkal, betonkonyhapulttal és más nyalánkságokkal megbolondított mórhalmi ARTKAZAL Apartman és a hozzá hasonló, újító hangulatot árasztó épületek ügyesen finomhangolják bennem ezt az érzést.
Nagyon izgalmas az előtte/utána fotókkal érzékletessé tett több oldalas cikk, amely egy régi rózsadombi modernista villa modernizálásáról, kortárssá áramvonalasításáról szól, és amely a FBIS architects csapat érzékeny és részletekre odafigyelő munkáját dicséri. Laknám!
Néha egészen döbbenetes élmény rácsodálkozni egy olyan házra, amelyről végül kiderül, hogy idehaza található és nem valami átlagos amerikai kertváros egyik utcáját szépíti. Ferencz Marcell Frank Lloyd Wright hatását magán viselő máriaremetei villája olyan, mintha arról az utcáról egy állandóan nyitva levő dimenziókapun keresztül derengene át a magyar valóságba.
Ha te is azok táborát gyarapítod, akik még csak a vágyakozás állapotában vannak egy balatoni nyaralóval kapcsolatban, tuti hogy rácsorgatod majd a nyáladat a 42. oldaltól bemutatott, Váncza László (Váncza Művek) által tervezett fúziós parasztház-imitátorra, amit első blikkre tuti, hogy te sem a Balaton északi partjára vizionálnál...pedig ott van valahol!
Nap mint nap szembejön velünk a példa, hogy mindig azok a dolgok sikerülnek igazán jól, amelyeket szívből csinálnak az emberek, ez pedig akkor működik a legkönnyebben, ha magunkénak érezzük az adott témát, „szívünkön viseljük” a sorsát. A felújított erdélyi pihenőház esetében is igaz ez az állítás, hiszen tulajdonosaik és a Szupernova építészei teljesen egymásra hangolódva olyan tereket alakítottak ki, ahol nem csak ők, de szerintem rajtuk kívül nagyon sokan „szívesen” léteznek. A végeredményt mindenképpen érdemes egyszer megnézni élőben is, ha arra vet a sors minket!
