Abban a pillanatban, hogy befejeztem az első OCTOGON magazin lapozó megírását, szembe jött velem a hivatalos Facebookos oldalukra kitett hír, hogy már kapható az újságárusoknál a következő szám – egy kissé még szét vagyok csúszva az magamra találás bonyolult folyamatában. A helyzettel kapcsolatos pár percnyi nyűgösködés után azonban átbillent a mérleg nyelve, hiszen egy újabb kellemes, olvasgatással teli szombat délelőtt képe jelent meg a lelki szemeim előtt. Csak azért, hogy jó legyen nekem, meg is valósítottam ezt az álomképet.
A címlapon látható betonbárkába az első pillanatban beleszerettem, és ehhez nem csak a beton, mint anyag járult hozzá, nem csak a letisztult, végtelenül egyszerű belső terek és berendezés, és nem is csak a ház egyik különlegességének számító betontolófal (amivel a ház összes nyílászárója eltakarható), hanem leginkább a hagyományostól eltérő talapzat. A KWK Promes tervezőiroda vezető építészének nyaralója azt a hangulatot kelti bennem, mintha a domboldalon éppen leguruló betontárgy megállt volna egy picit pihenni, de bármelyik pillanatban tovább is indulhatna. Ez a biztos alapokon nyugvó mégis bizonytalanság feléleszti bennem azt a Coelho-i magasságokban szárnyaló gondolatot, hogy ha az életünk bármilyen területén stabil lábakon állunk, nincs az az erő ami elsodorhatna minket, magával ragadhatna bennünket. Az erő erőteljes szimbólumát készítették el a tervezők.
A zselici csillagvizsgáló-látogatóközpont sem csak a funkciója miatt lett igazán érdekes a számomra, hanem az apró építészeti részletekből fakad ez az érzés. Többek között az is hozzájárul ehhez, hogy egy olyan épületről és környezetéről van szó, amely nem az erdő kizsákmányolásából, hanem sokkal inkább annak formálásáról, megmunkálásáról, tehát az odafigyelésről is szól. Fa és beton, szürke és barna, kreatív és funkcionális. Ezek jutottak eszembe az Erdélyi-Gáspár Judit és Erdélyi Róbert építészek által megálmodott valóságról.
A Nagykovácsiban felépített új bölcsőde és közösségi tér is biztos, hogy nem csak engem fog inspirálni, hanem a benne megforduló embereket, emberpalántákat, hiszen a nagyvonalú terek, igényes anyagpárosítások, ötletes megoldások a szabadság, tisztaság és kreativitás kibontakozásában segítik az arra nyitott embereket. Nyilván más helyett nem nyilatkozhatok, de én gyerekként és felnőttként is szívesen tölteném az időmet benne.
Az újjászületett négycsillagos Hotel Moments múltját és jelenét felidéző, látványos fotókkal megtámogatott, idő-tér-és dimenzióugrásokkal megfűszerezett izgalmas cikk és fotósorozat az egyik kedvenc és úgy gondolom, hogy minden olyan ember is élvezettel olvassa majd, akit egy kicsit is érdekelnek a régi bérházak, bérpaloták és barátaik boldog „befejezéssel” kecsegtető sorsa.
A kiragadott példák mellett persze most is számos cikk, többek között irodaházak/-belsők, kortárs templomfantázia, kreatív és különleges buszpályaudvar/-megálló, interjú és sok színes kis hír kényezteti az építészet és design iránt érdeklődők érzékeit az OCTOGON magazin idei második, 126. lapszámában.
