Mondhat tőlem bárki bármit, ez a világrend, amiben élünk, baromira nincs bebetonozva. A “made in china” szkeptikusoknak ideje lenne belenézni a kristálygömbbe, majd megbékélni a gondolattal, a Nagy Fal országa már nem csak a klónok földrésznyi sorozatgyártó műhelye. Az olcsó, kétes minőségű másolatok persze most és még jó ideig továbbra is szorgos apró kínai kezek munkájának gyümölcseként jutnak el a nagyvilágba, egyre markánsabban körvonalazódik azonban egy másik “kinakép”. Egy olyan, ami a jövőbe mutató innovációkról, csúcstechnológiáról, vagy a mezei otthoni felhasználó mindennapjait megkönnyítő újdonságokról szól. Ennek egyik itthon is kézzelfogható példányát próbálgattuk bejglimajszolások közepette a napokban.
Az idei las vegasi CES-en egy rakás cég izmozott a júzerek között egyre népszerűbb “all in one PC” szegmensben, az egyik legérdekesebb közülük a Lenovo B50 volt. Az első ebben a kategóriában, melyben a kijelző mögött egy Intel® RealSense™ 3D kamera bújik meg, és ez az ahol a varázslat kezdődik.
A B50-ről amúgy sok mindent el lehetne mondani. Például azt, hogy a monitor mögé – fel nem foghatom hova, meg hogyan fért el oda – csempészett combos hardvert magába foglaló elegáns dizájn meglepően kevés helyet foglal el az asztalon. Vagy hogy a szuperszenzitívre hangolt 60 centis (multi-touch) érintőképernyő kábé már agyhullámmal vezérelhető, persze fullHD-ben. A káva aljába rejtett, JBL-en megszólaló Janet Jackson pedig kis híján a szakállamat tépte le az arcomról... Lehetne még sorolni tovább, mert hogy bőven lenne mit, most mégis arra fókuszálnánk, amivel a vegasi CES-en a B50 feltűnést keltett és a többiek fölé tudta pozicionálni magát, az intuitív 3D kamerával.
A TESZT
Melynek alanyai szomszédkám, Petra, valamint jómagam. Arra gondoltunk, minden szónál hitelesebb, ha a kísérletet inkább levideózzuk. Először Petrát ültettük le a monitor elé. A 3D kamera erős mélység érzékelő szenzora az Intel® RealSense™ technológia hathatós rásegítésével azonnal szkennelni kezdett, majd alig két-három másodperc eltelte után Petra jellegzetes vonásai máris a kijelzőről köszöntek vissza.
A gyakorlatilag hibátlan Petra klónból ezt követően csak rajtunk múlt mit szeretnénk csinálni. Lehetett világokat megmentő Superboy bőrbe bújtatni, emberi szöveteitől lecsupaszított félelmetes T-800 halálosztó, vagy zombi-apokalipszises élőhalott aprító Michione a The Walking Dead-ből... a lehetőségek száma szinte végtelen.
Ezután helycsere következett, ám hasonló szépet és jót ugyanazokat kipróbálva már csak részben tudok mondani. Valami oknál fogva ugyanis arcszőröm a kamera számára értékelhetetlen objektumnak bizonyult. Többszöri elkeseredett próbálkozást követően – nyilván az én tudatlanságomnak és/vagy amorf fejszerkezetemnek köszönhetően – minden alkalommal csak az alábbi torzóként láttam magam viszont a képernyőn. Ha nem én baltáztam el fatálisan valamit, akkor ezen a szakáll szkennelésen még dolgozni kell.
Az idő szűkössége miatt a B50-re telepített további interaktív játékokra – Warrior Wawe, Madagascar Move It stb – sajna már nem futotta. A KAGURA-t, azonban, ami egy őrülten vicces zeneszerkesztő cucc, kb kihagyhatatlan kategória, mindenkinek akinek egyszer a kezébe kerül egy ilyen masina, csak ajánlani tudom.
