Szeretem a fekete-fehér fotókat. Bár nem vagyok róla meggyőződve, mindenki, aki ilyen képeket készít fel van-e készülve, leginkább persze fejben, milyen következményei lehetnek az elkészült monokrómnak. Mert, ha a galériába betérő érdeklődőben a művek láttán primer megfogalmazódó kérdés az: "helló, és mi az analógia?" akkor baj van! Valami nem ment át, fals az inger, nem működik az imagináció! Szerencsére Huszka Ádám fotóinál egyáltalán nem voltak ilyen jellegű problémáim...
Azon emberek táborát gyarapítom, akiknek semmiféle fotós háttere, előélete vagy fotóriporter-nagymamája nem volt, nem bénáztam gyerekkoromban Pajtással és nem volt hasonló érdeklődésem sem eziránt egészen 2006-ig, mikor is sikerült Kínába eljutnom. Bejártam egész Pekinget és természetesen nagy hatással volt rám a város és az óriási szociális szakadék ami máig mindenhol tapasztalható. Sajnos akkor még se kellő tudásom se megfelelő felszerelésem nem volt, így maradtak az emlékek.
Hazaérkezésem után döntöttem el, hogy beleásom magam a fotóstudományba. Jelenleg leginkább a portré, az építészet és szocio-fotózás foglal el fontos szerepet az életemben. Pár hónapja relokáltam magam Melbourne-be egy időre – nagy tervek, miegymás. Jelenleg kiállítást szervezünk a szociofotóimból, és több egyéb projekt (szocio és divat vonalon) is fut egyszerre – remélem sikerrel.
Nem tudnám meghatározni merre is tartok valójában, de boldog leszek, ha a fotózás az életem része marad…
Ha te is hasonlóan tehetséges, kreatív emberke vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
Huszka Ádám
