Dénes Istvánnal kapcsolatban viszonylag nehezen, bár inkább szövevényesen indult a magyARTos megjelenés tető alá hozása. Semmi rosszra nem kell gondolni, egyszerűen csak vicces helyzet alakult az egész köré. Először István két keresztnévből álló teljes neve és az ebből fakadó bizonytalanságom okozott kisebb derültséget, majd közvetlenül utána az, hogy a többszöri levélváltások alkalmával derült csak ki, nem is Istvánnal levelezek, hanem a feleségével, Zsuzsával, mert István nem rajongója a számítógépnek. Aztán később a jelenleg Új-Zélandon élő és dolgozó művész alkotásairól készült Szász Marcell fotók beszerzése hozott kisebb bonyodalmat. Nehéz szülés volt, de úgy gondolom, megérte! A rendkívül tehetséges faszobrász egyedi művei és bemutatkozása következik a folytatásban.
Hogy ki vagyok? Kétgyermekes családapa vagyok. A családomat eltartom, ezért asztalosként, ácsként, faszobrászként, designerként dogoztam-dolgozom évek óta. De az életemet a filozófiám határozza meg ezért művészként élem. Gulácsy mondta: „A művészet nem pálya, hanem élet. Aki pályának veszi, elveszett ember”.
Honnan jövök? Fizikális létem fő adatai: Dénes István vagyok, Vácon születtem, 1964-ben. Pár év kihagyással - Balaton felvidék - ott éltem egy évvel ezelőttig, most Új-Zélandon próbálok új inspirációkat találni és friss „levegőt” szívni magamba.
Művészi létem állomásai: Húszas éveim elején éreztem meg azt, hogy az én igazi megjelenésem festészetben, grafikában teljesíthető ki. Tanulni kezdtem, voltak kiállításaim, önálló is, csoportos is, de pár év után már nem találtam a következő lépést, szó szerint megrekedt bennem a folyamat. Arra gondoltam, tartok egy kis szünetet, töltekezem és meglátom, hol és hogyan lesz a folytatás. Ez a szünet kicsit hosszú lett, 40 felett jártam már, mikor úgy éreztem, készen állok a folytatásra. Elővettem a műhelyem sarkában addig csak heverő rönköket, ágakat, és születtek a szobrok egymás után.
Hova tartok? Eljöttem Magyarországról, hogy ez a távolság segítsen rálátást adni egész életemre. Olyan benyomásokra, olyan inspirációkra és olyan hatásokra számítok, melyek elég erősek ahhoz, hogy végig tudjam vinni megtalált megjelenési formámat.
Mi inspirál? Hm… Az, hogy élek, az hogy gondolkodom, az hogy van véleményem és mindezt leírni, szavakba önteni nem tudom, de ki akarom mégis mondani, és ki is tudom mondani, a szobraimban.
Mik a terveim? Szoborni, szoborni, szoborni, aztán esetleg egy kicsit még szoborni! Komolyra fordítva, meg kell találnom a módját, ki kell alakítanom annak feltételeit, hogy végleg hátat fordíthassak az iparos létnek és a szobraimnak legyen már csak meghatározó szerepük életemben, munkámban, minden napomban.
Kiállítások, díjak? Szobraimat két önálló kiállításon bemutattam már – Vác és Szentgotthárd. Díjaim nincsenek. Lesznek még kiállítások, lesznek díjak, biztos. Én most építem a szobraimat, a többi pedig majd jön.
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
Fotók: Szász Marcell
