Krizsán-Keszei Zoltán 2005-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Az 1981-ben Budapesten született művész számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt éteri és egyedi festményeivel. Elemezni nem fogom a munkáit, mert baromira nem értek ehhez a feladathoz, érzékeltetni is csak annyit tudok, hogy különleges hangulatú festményei, a rajta megjelenő lények, a domináns, energikus színhasználat igen erős és hipnotikus hatással vannak rám. A legegyszerűbb utat választottam, megkértem, hogy beszéljen saját maga a művészetéről, így ez következik a folytatásban.
„A realitás egy másik oldala, a hétköznapok:
Néhányszor ugyan nekifutottam, de úgy igazából hittel és zsigeri elszántsággal nem sikerült becsatlakoznom a "nagy magyar kortárs műkereskedelembe" Ebben az is közre játszhatott, hogy egy viszonylag hosszú időszakban elég stabilan sikerült megbízásokból igen kellemesen tengődnöm, vagyis nem éreztem szükségét a további smúzolásnak, meg az amúgy sem az én stílusom. Egyszerűbb, más szempontból meg túl bonyolult gyerek vagyok én ahhoz, hogy elhiggyem és elhitessem, hogy bejáratott galériák értően reagálnak a munkáimra. Tulajdonképpen egy ilyen induló pályaszakaszban talán fontosabb is, hogy gyorsító tényezők, vad materiális ráhatások nélkül a maga természetes ritmusában fejlődhessen aminek fejlődnie kell.
Szóval és talán kicsit ezért is fektetek mostanában (elmúlt 6 év) egyre nagyobb hangsúlyt a technikai terjeszkedésre. A digitális felfogás jelen stádiumában van először mód rá a sokszorosító grafikai eljárások történetében, hogy az ember akár Veermer-i részletgazdagsággal produkáljon nagyobb mennyiségeket rövid idő alatt. Ez a meglátás elsőre erősen kvantitatív, de gondoljatok csak bele, hogy mi történne akkor, ha az építészetben jelentkező őrületes mennyiségekkel képes lenne egy magasabb minőséget és netalántán üzenetet hordozó médium párbeszédbe kerülni? És itt jön a képbe az üveg. Az az anyag ami minden más médiumnál különbül bánik a fénnyel. Továbbá transzparenciájának köszönhetően (amennyiben ezt festés után is legalább részlegesen megőrzi) alkalmas az olajfestészetből átvenni lazúr hatást sőt térhatás, és színek tekintetében még fokozni is tudja azt.
Vagyis most az a célom, hogy Warhol bácsival ellentétben (kinek munkásságát kiemelkedően szórakoztatónak tartom), ne a művészetbe eresszem be a tömegkultúrát, hanem a tömeges szinten hozzáférhető tendenciákba tagozzam be fokozatosan a művészet minőségét, ami számomra egyszerűen a transzcendens, vagy szellemi értékek materializációját jelenti. Ebből persze bőven elég, ha legtöbben elsőre csak annyit látnak, hogy szép. Erre a célra létrehoztam egy céget, ami több nagyobb vállalat összefogásából jött létre és üzletileg indokoltan klasszikus kereskedelmi eszközökkel visszük piacra az említett tartalmat. Így válik akcióművészetté a festészet a 21. században, ha célját továbbra is elhivatottan akarja szolgálni.
Az alkotói szándékról:
Valahogy úgy adódott, hogy zsigeri szinten teljesen tradicionális megmunkálásból indulok ki. A táblakép festészetben, azon belül is a chiaro-scurós Caravaggieszk minőséget preferálom. Erre épül minden, ami az ábrázolást, a megmunkálás módját illeti. Jóval az impresszionizmus előtti időkben verve gyökeret. Ugyan akkor szeretem az anyagot nem túl kedvesen bizgetni, gyakran esem neki egy egy felületnek akár gyaluval is (ez a lehetőség előnye a táblakép technikának) és az ecseteim sem örvendenek túl jó állapotnak. Általában elég szikkadtak és merevek. Persze, az is benne van, hogy így nem kell a tisztítgatásukkal annyit bíbelődni. Amúgy sem vagyok az a bíbelődős alkat, szeretem már rögtön az elején látni, hogy lesz valami abból, amivel foglalkozom.
Eléggé automatikus módon építkezem mind a kompozíciót, mind a témaválasztást illetően, találóbb talán, ha úgy fogalmazok, hogy menet közben alakul ki a történet. Persze prekoncepció van, de általában nem verbális, mégis egzakt. Most kezdek rájönni, egyébként, hogy, amit keresek az egy olyasfajta nem egyértelműen szubjektív "valóság" ábrázolás, ami az érzékelhető tartomány egyfajta kötöttség, konvenciók, gravitáció nélküli megnyilvánulását érzékelteti. Nem szeretem az értelmezhetetlen és fellengzős kifejezéseket, ezért csak körítve írom le, hogy a realitás transzcendens vetületének problémája izgat.”
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
