Egyed Ufó Zoltán székelyföldi, azon belül is küküllőkeményfalvi fotográfus emberábrázolás-portré kategóriában a Faluszépe sorozatával második (valamint építészet és környezet kategóriában a Digimánia sorozattal első) díjat nyert a Magyar Országgyűlés által kiírt és a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház által szervezett Együtt-Lét pályázaton. A pályázat célja megmutatni a magyar EU-elnökség ideje alatt a Kárpát-medencében élő közösségek életét.
A Faluszépe című fotósorozat erdélyi és partiumi magyarlakta falvak legszebb lányait ábrázolja, saját kis enteriőrjükben. A faluszépe titulusról a helyi lakosság döntött többé-kevésbé titkos szavazáson. A lányok maguk készültek fel a fényképezésre, felöltötték kedvenc ruhájukat, és rendbe rakták a szobájukat, mielőtt Ufó elkészítette róluk ezeket a sokatmondó és zseniális képeket. Ha szeretnétek élőben is megnézni, irány a Kossuth tér és az Együtt-Lét kiállítás július 31-ig.
Különös neve jól cseng a hazai és a külhoni szakmai berkekben, polgári foglalkozását tekintve pedig egy mérnökemberről van szó. Ufó a marosvásárhelyi fotóklub tagja – amely Erdély egyik legkomolyabb fotográfus közössége és iskolája is egyúttal –, ahol rövid idő alatt a legjobbak közé jutott el. Mindeközben különböző fotós műhelyekben és szerkesztőségek fotóriportereként szerzett gazdag szakmai tapasztalatot, valamint nyert el megszámlálhatatlanul sok értékes nemzetközi elismerést is.
És, hogy honnan az „Ufó” név? Zoltán így emlékszik vissza: „Középiskolás koromban szenvedélyesen sulirádióztam. Volt egy bazi nagy fejhallgatónk, éppen a fejemen volt, amikor belépett az ajtón az egyik kollégám, s felkiáltott: – Te olyan vagy, mint egy ufó! Én akkor még nem voltam olyan hülye, gyerekes ember, mint most, akkor még komolynak hittem és tartottam magam. Nem tudtam viccként felfogni és lenyelni a dolgot, hanem ellenkeztem. Hogy szívassanak, a haverok kezdtek ufónak szólítani. Aztán lassan a tanárok és az ismerősök is rákaptak. Idővel úgy megszoktam, hogy már nem is tudnék élni nélküle.”
„A mindennapi élet örömei sokkal szimpatikusabbak számomra, mint a csillogás és a sztárok világa. Az asszonyom egyetlen ölelése, vagy egy falás noszolyi sajt egy jó borral többet tud nyújtani, mint egy szereplés valami díszgálán, melyen elferdített értékrendű tévésztárok titánium keretes oklevelet adnak át, hogy én vagyok a világ legprofibb művésze. Túl rövid az életem ahhoz, hogy hamis csillogások után szaladgálni legyen időm, ezért inkább csak élek, és kuncogok a lehetőségeken.”
via: oitzarisme, uh, multikult
