Legszívesebben viharvadász is lennék, vagyis vagyok is a magam amatőr módján. Képes vagyok olykor órákat állni az erkélyen, ilyenkor gyermeki lelkesedéssel bámulom az eget, kettecskén a fotómasinámmal várjuk a szupercellákat és a villámokat. Még az sem tántorított el, hogy anno a várban szerves részvevője voltam annak a bizonyos augusztus 20-i armageddonnak, amelyik tűzijátékot sajnos túl sokan nem élték túl, ahol mellettem csapta le az embereket a tetőkről lehulló palazápor, és ahol mindenki megízlelhette egy kicsit, hogy milyen is az életéért küzdeni. Állítólag múlt hét péntek estére óránként 40.000 villámot számoltak abban a hatalmas viharban, ami meglepett mindenkit és amelyben a fenti képet is készítettem mindenki örömére.
A villámokról készült fotósorozatom egyébként Mocca rábeszélésére kerül bemutatásra...
