Az olasz Studio Formafantasma két alapítója, Andrea Tirmachi és Simone Farresin egy szokatlan installációval hökkentette meg az idei Miláno Design Week látogatóit. A koncepció címe: Autarkia. Tárgya pedig egy vacsora előkészületei valahol San Giuseppe faluban.
Szicília egyes, világtól és a turistaútvonalaktól elzárt vidékein még ma is előfordul, hogy önmagukat és saját kis közösségüket tudatosan elzárva a külvilágtól, úgynevezett autarkikus „mikroköztársaságokban” élnek a helyi népek. Zantásítva ez azt jelenti, hogy ezek a közösségek gyakorlatilag nem kereskednek másokkal. Egy zárt, önellátó társadalomról van szó.
De, hogy képbe kerüljünk, jöjjön egy nyúlfarknyi töri és közgáz, autentikus forrásból:
"Az autarkia egy olyan gazdasági helyzet, amelyben nincsen kereskedelmi kapcsolat a külvilággal – zárt gazdaságnak is nevezik. Biológiai értelemben egy autarkiát nem befolyásolnak külső behatások és egészében a saját erőforrásaira támaszkodik.
A közgazdaságtanban az autarkia a nyitott gazdaság ellentéteként ismeretes. A gazdaság nyitottságát a bruttó hazai termék (GDP) és az import értékének hányadosával vizsgálják. Az autarkikus gazdálkodás előnye, hogy a belgazdaság kevésbé függ a külpiaci eseményektől, bár egy későbbi piacnyitás során ez jelentős versenyhátrányt is magával hozhat, ugyanis az ilyen gazdaságokban mindvégig fennál a nyitás bekövetkezésének igénye.
Az „autarkia” kifejezés „önellátást” jelent, és a görög αὐτάρκεια szóból származik (αὐτο – „ön”, és ἀρκέω – „kielégíteni”). Esetenként összetévesztik αὐταρχία kifejezéssel, ami az abszolút önkormányzást jelenti, bár magyarul mindkettőt autarkiának (utóbbit esetleg autarkhiának) írják.
A mai világban gazdasági autarkiákat csak nagyon ritkán lehet találni. A legmegfelelőbb példa talán Észak-Korea lehetne, ahol az önellátás része a kormány ideológiai programjának (dzsucse). Ennek ellenére Észak-Korea egy kis mértékben folytat külkereskedelmet, például Kínával és Japánnal. Az ország 2005 elején bejelentett nukleárisfegyver-programjához szükséges technológiát és alkatrészeket is nagy valószínűséggel külföldről, egyes források szerint Pakisztánból szerezte be.
A 20. század során a fasiszta Olaszország kényszerült autarkiára, miután a Népszövetség embargót hirdetett ellene. Adolf Hitler második világháborús agressziója mögött is autarkikus célok rejlettek.Lengyelországot azért rohanta le, hogy országán belülről elégíthesse ki a náci Németország elsődleges importjának számító élelmiszer-utánpótlást. Hitler hírhedt Hossbach-protokolljának első fejezetcíme is az önellátás volt."
wiki
Az SF szándéka egyébként nem az volt, hogy bármiféle nosztalgiát ébresszen egy ilyen gazdasági és társadalmi berendezkedés után. Egyszerű tisztelegés ez a korabeli eszközök, edények, lámpák és élelmiszerek bemutatásával idillikus életképet elénk vetítve, egy amúgy progresszívnek egyáltalán nem nevezhető társadalom hétköznapjai előtt.
A tradícióihoz dícséretesen és irigylésre méltóan erős szálakkal kötődő olaszok és hangsúlyozottan a relatív szegényebb déli tartományok őslakosai méltán büszkék kézművesiparukra és a mezőgazdasági terményekből helyben, gyakran házilag előállított termékekre és élelmiszerekre.
Egy fotósorozat keretén belül már próbáltuk szemléltetni milyen hangulata is van például egy tipikus vidéki „pásztá” sütésnek.
Az installáció központjában a gabona áll. Sokaknak talán meglepő lehet az, hogy voltak bizony olyan korok, civilizációk, amiben a lisztnek stratégiai szerepe volt. A hipotetikus forgatókönyv szerint a liszt a közösségek autonomitását és szuveneritását szimbolizálja.
Amelyik „köztársaságnak” nagyobb tartalékai voltak belőle, jelentős gazdasági és politikai hatalomra szert téve, egyfajta erőfölényt vindikálva magának a többi fölé kerekedhetett.
Távol álljon tőlem bármiféle nosztalgia egy ilyenfajta berendezkedés után, de szívemre tett kézzel be kell vallanom, számomra a képek sugallnak egyfajta nyugalmat, békét, amolyan idillikus vidéki csendet, amire néha titokban azért vágynék...
via: yatzer
