Miközben egyre több intézkedést hoznak a dohányzás visszaszorítására külsőségekben, addig a belső, lelki eredetű okokkal még nem foglalkoznak eléggé. A miértekre nincs elegendő válasz, pedig manapság már egyre elfogadottabb az a nézet, hogy minden pótcselekvésnek van lelki vetülete is. A betiltás, a sokkoló képek és feliratok sulykolása csak önbeteljesítő jóslattá válik, megoldást viszont nem ad arra a problémára, hogy miért dohányzik valaki.
Jómagam a bagósok táborába tartozom és próbálom függetleníteni magam a „terhesnőkdohányzása” jellegű feliratoktól, amik megmondják nekem, hogy milyen betegségem lesz. Miután olyan társadalomban élünk, ahol a félelemkultuszra, az elrettentő példák mutogatására helyezik a hangsúlyt, ha valamit meg akarnak oldani vagy ki akarnak irtani a világból, nem csoda, hogy az a dohányos, aki napjában többször is szembesül azzal, hogy milyen betegsége lesz a cigitől, olyan belső mantrát kezd el mormolni, ami idővel befolyásolja egészségi állapotát a tényleges adalékanyagok negatív hatását felerősítve. Még szerencse, hogy feketére aszott tüdők képe nem került ki a magyar dobozokra, mert bár sokkoló, a kép látványa okozta stressztől inkább csak rágyújtanék még egy cigire. Magyarán a miértekre nem kapunk választ… Miért dohányzik valaki? Mit pótol vele? Ha valaki megtalálja a saját válaszát és erre a megoldást, vajon kevesebbet fog dohányozni? (Akit érdekel a dohányzás lelki eredete, ajánlom figyelmébe Rüdiger Dahlke - A dohányfüst pszichológiája című könyvét)
Egy biztos, odafigyelek arra, hogy ne szemeteljem tele a környezetemet, így (is) próbálok kultúrlényként hozzájárulni a környezetem tisztaságához, ha már bagózom. Inkább becsomagolom egy papírzsebkendőbe a következő szemetesig, de hogy a hosszas vekengés után végre rátérjek a poszt valódi témájára is, valahol, valaki kifejezetten örül annak, ha földön heverő csikkeket talál. Legalábbis 2007- ben Jesús „Bubu” Negrón Puerto Rico-i művész megrögzötten gyűjtögette a környezetében található utcaseprők segítségével a dekkeket, hogy ezek papírjából „szőjön” szőnyeget (ez látható a képeken), amit az akkori Sharjah Biennálén be is mutattak. Ha már kreativitás, ha már újrafelhasználás, visszaszorítás, legalább az elmondható, hogy kismillió cigicsikktől szabadította meg az utcákat művének elkészítésekor. Ettől nem lesz persze kevesebb dohányos, illetve kevesebb csikk és még csak meg sem váltja vele a világot, de ha egy kicsit elmélázunk alkotásán, elég sok dologra felhívhatja a figyelmünket, mélyebb tartalma pedig hatékonyabb bármelyik „nehéz leszokni, ezért ne szokj rá” tartalmú magvas gondolatnál…
via: Ecofriend
