Pro…
Míg Nyugat-Európában már az alapinfrastruktúra részeként tartják számon a kerékpárutakat, addig hazánkban ezek megépítése csak az utóbbi években került fókuszba. Az európai uniós környezetvédelmi és közlekedéspolitikai követelményekhez tartozik a környezetbarát megoldások támogatása, melynek szerves része sok egyéb más mellett a kerékpáros közlekedés elősegítése és ösztönzése is. A bringások pedig ott jelennek meg, ahol bicikliút van. Ezt mutatják a nyugat-európai országok, de Magyarország kisebb városainak tapasztalatai is. Általános tendencia, hogy egy jól kiépített kerékpáros úthálózat létrehozása után öt-tíz százalékra ugrik meg azok forgalma. Egybefüggő kerékpárút azonban sem Magyarországon, sem Budapesten nincsen kiépítve, a meglévők pedig nemzetközi viszonylatban nem számítanak annak, hiszen jelentős hányaduk a gyalogosúttal közös.
Budapesten naponta ötvenezer ember közlekedik kerékpárral. Ez az összes közlekedés mindössze egy-két százaléka. Ez a szám ha elérné a fővárosiak öt százalékát, már százezerrel kevesebb közlekedő autót jelentene. Az alacsony részesedés oka elsősorban az, hogy a város beépített területeinek mindössze tizenöt-húsz százaléka közelíthető meg biztonságosan két keréken, autóval ugyanez a szám száz, tömegközlekedéssel pedig mintegy kilencven százalék.
Ezt az arányt csak a kerékpárút-hálózat bővítésével lehetne javítani. A mintegy kétmillió lakosú fővárosban mindössze 200 kilométer hosszú a jelölt és védett kerékpárutak hossza, a nyolcszázezer lelkes Amszterdamban pedig 1880 kilométer. Koppenhágában naponta 500 ezer ember több mint 1 millió kilométert kerekezik le.
Ha azonban nem a szélsőséges példákat vesszük, a valamivel kisebb Bécsben is 1135 km a kiépített bringautak hossza, Budapest ebben a tekintetben mindenképpen sereghajtó az európai nagyvárosok között.
Az utóbbi időkben ugyan megmozdult valami, biciklikölcsönzés párizsi mintára vagy „Fő utca projekt”, de sajnos ezek sem egy átfogó, stratégiai városkoncepció részeként, inkább szűkebb, helyi kezdeményezésként valósulnának meg. (Update 2016.04.15.: Bubi).
Kontra…
Nem úgy a dán fővárosban, ahol a tavaly megtartott klímacsúcs alkalmából hirdették meg a város, új alapokra helyezett kerékpárkölcsönző rendszerének kiépítéséről szóló pályázatát. A verseny egyik győztese a zürichi székhelyű RAFAA koncepciója lett.
A cég vezető építésze, Rafael Schmidt elképzelése szerint, az új, kiépítésre kerülő „Bike Sharing” rendszer, átfogó építészeti beavatkozást igényel a város egész, de főleg a belváros területén. Többnek kell lennie egy modern szállítási rendszernél, a város szerves részévé kell válnia. A kerékpárok GPS és W-Lan modemmel is rendelkeznének, így az internet alapú platform pillanatokon belül tudja értelmezni a kétkerekűektől beérkező információkat (pillanatnyi helyzetük, hol van igény többre, foglalás, stb).
A 25.000 darabosra tervezett állományt azonban úgy kell tárolni és elhelyezni, hogy azok ne okozzanak „vizuális szennyezést” például a történelmi városrészekben sem. Ezzel párhuzamosan viszont a könnyű megközelítésre is valamint a vizuális jelenlét fenntartására (hide&show elv) is törekedni kell.
Ennyi járművet, nagyjából 20.000 négyzetméteren lehet biztonságosan és kényelmesen tárolni. A RAFAA tervei szerint a tárolók a föld alá lesznek süllyesztve, és egy futószalag fogja a földszint fölé, egy függőleges falra emelni, amit a hitelkártyás igénylés és visszaigazolása után, egyszerűen csak le kell majd akasztani. Szűkebb, belvárosi területeken ennek a megoldásnak a vízszintes verzióját fogják alkalmazni.
via: Daily Tonic, rafaa, Copenhagenize
