Jaime Molina amerikai művész saját állítása szerint valahol a 2,5 és a 3 dimenzió között érzi jól magát, festményei, domborművei, szobrai jellegzetesek, könnyen felismerhetőek az aprólékosan kidolgozott elnagyoltságuk, gyakran bájos, már-már gyermeki esetlenségük miatt.
Az iménti jellemzés egy kicsit furcsa lehet, ha valaki veszi a fáradtságot és egy lapátnyival mélyebben is beleássa magát a művész portfóliójába. A feldolgozott témák nem mindig egyszerűek, Molina gyakran a fájdalom, elmúlás témakörét is megeleveníti a maga infantilis módján, amelynek persze lehet egy olyan vetülete is, amely szerint nem kell annyira félni tőlük, nem kell véresen komolyan venni ezeket a dolgokat.
Még egy apró pozitív adalék, hogy a pályafutását festőként kezdő alkotó csak és kizárólag újrahasznosított alapanyagokból készíti műveit. Szimpatikus ez a hozzáállás, és ami rajta keresztül megnyilvánul a valóságunkban. Én ma a nagyfejű, szöghajú és szögszakállú szobrokat emelem ki és mutatom meg nektek.
Jaime Molina-t a Facebookon és az Instagramon is lehet követni.
via: colossal
