Múltkor azt ígértük, hogy a mai posztba a szemüveg hazai megjelenéséről fogunk írni. Ez így is lesz, de azt hozzá kell tenni, hogy innen-onnan kellett összeszedni a részinformációkat, ami nagyban megnehezítette a helyzetet. Sajnos nem volt annyira egyszerű a dolgunk, mint előző posztunknál az általános történelmi adatok, érdekességek beszerzése közben, de talán így is sikerült néhány különleges dolgot begyűjtenünk.
-Hogy ki, mikor, hogyan hozta be Magyarországra a szemüveget és hogyan terjedt el, nemigazán tudni sajnos semmit.
-A 14. és 15. században a szembántalmak ellen csak a ráolvasásokban bíztak, és a bűbájosok erejében még a sokkal tehetősebb rétegek is hittek. Nyelvtörténeti emlék az a ráolvasás, amelynek szövegét Nyáry Albert fedezte fel a Bagonyi család levéltárában. A szöveg 1488-ból származik és Ipolyi Arnold szerint a módszert szemdaganatok ellen alkalmazták: „Semelche deperditur. Item tribus vicibus debet secare Juniperum cum gladio et totidem dicere haec verba: Ffenie vaglok mire arra hogy el vesém Janosrul az Semelchew.” (Háromszor mondja a varázsló, midőn ugyanannyiszor vágja karddal a gyalogfenyőt.) A szövegben egyszer „semelche”, másszor „semelchew” szerepel. Ipolyi „semdege”-nek olvassa és szemdög-nek, azaz szemdaganatnak magyarázza. Jakubovich Emil azon megállapításra jut, hogy a ráolvasás helyes olvasása: „Fenyő váglok. Mire? Arra, hogy elvesszen Jánosrul a szemelcső".
-Csak felvetés és semmilyen írásos bizonyíték nem támasztja alá, hogy Hunyadi Mátyás uralkodásának idején hozták a szemüveget az országba. Talán Regiomontanus (Johannes Müller von Königsberg) matematikus, csillagász, asztrológus útján válhatott ismerté, aki sokáig Rómában élt, és az is feltehető, hogy mint csillagász összeköttetésben állt az olasz lencsecsiszolókkal. Rómából hívták meg Mátyás udvarába, ahol sok évig a király könyvtárosa volt. Valószínűleg ebből az időből származik a Nemzeti Múzeumban található liptószentandrási szemüveglelet is, amely egy oltár restauráció során került elő (1928-ban találták meg egy oltárkép keretébe csúszva). Ez préselt bőrből, üveg befogadására szolgáló horonnyal készült, de sajnos lencse nélkül találták meg, így annak csiszolásáról, fajtájáról nincs adat.
-A második régi szemüvegleletünk egy fémből készült eredeti „Nietbrille", mely 1648-ban a budapesti királyi vár ásatásai alkalmával került felszínre. Kerete ennek is csaknem hibátlan, és értékét fokozza még az a körülmény, hogy mindkét lencséje is teljesen épségben megmaradt. Ez a lelet a Vármúzeum tulajdonában van.
-A szemüveg elterjedése hazánkban valószínűleg a 16. században kezdődhetett. Ebben a században már okiratokban is előfordult. Itt olvashatók az okula, okulár, okuláré, okulárium elnevezések a szemüveggel kapcsolatban. A tehetősebb nemesség e korban szerzi be az egyre inkább szükségessé váló szemüveget. Egykorú feljegyzések szerint már nők is viselték. A Nádasdy család levelezésében 1550 körül Nádasdy Tamás felesége Kanizsay Orsolya egyik levelében arról panaszkodik, hogy pápaszemét otthon felejtette.
-A 17.-18. század a szemüveg magyarországi történetének fehér foltja, ez nagy általánosságban még a gyógyfüvek, csodatévő szemkenőcsök ideje volt. A szemüveg elterjedése idején az orvosok féltékenyek lettek a szemvizeiket feleslegessé tevő szemüvegekre, illetve a jól fogyó és magas áron elkelő szemvizeiket a használatból kiszorító vándor optikusokra, akiket a nép csudadoktoroknak tartott.
-1801-ben, amikor az egész világon csak Bécs dicsekedhetett szemklinikával, Pesten megnyílik két szobában 6 ággyal a Pesti Egyetem (Eötvös Loránd Tudományegyetem) „szemkórodája”. Ez a nagy jelentőségű esemény a bécsi kormányintézkedések hatására jött létre.
-A szemészet Bécs után, de a világ többi nagy orvosi centruma előtt bevonult a Pesti Egyetem tanrendjébe. A szemészet tanszékét 1806-ban létesítik, az első professzorok, Josef Plenck (1770-1783), Stáhly György (1783-1802), Ágoston Elek (1804-1809), Stáhly Ignác (1809-1814). A szemészet és annak egyetemi jellegű művelése azonban hazánkban lényegileg 1817-ben kezdődött, amikor az illetékes hatóságok Fabini János Theophill nevezték ki a magyar szemészet első nyilvános rendes tanárává.
-Nevesebb látszerészbolt a Calderoni és Társa nevű vállalkozás volt Pesten. Az üzletet Stefano Calderoni (1794–1881) olasz anyanyelvű lombardiai optikus és társa, a morva származású, németajkú Franz Hopp (1833–1919) látszerész, a későbbi világutazó nyitotta 1819-ben ott, ahol ma Vörösmarty tér és a Váci utca sarka van, egy nagy bolthajtásos kapu alatt. A Caideroni-féle vállalkozás az első látszerészüzlet volt hazánkban.
-Az első látszerésziparos Pesten azonban a Morvaországban született Libál Antal volt. A Libál-család 1846-ban vándorolt be hazánkba. A család feje már önálló optikusmester volt Bécsben, de Széchenyi István gróf rábeszélésére otthagyta megszokott környezetét, hogy Magyarországra költözzön. Elhelyezésükről már eleve gondoskodtak, és Pesten a Kalap utcában, körülbelül ott, ahol ma a Mátyás-pince van, kaptak helyet kis műhelyük számára. A családi hagyományok szerint a régi, híres magyar orvosok közül sokan, így Lippay Gáspár, Hirschler Ignác és Semmelweis Ignác is megfordult műhelyükben és készíttetett különféle szemüvegeket. E nagy orvosok útmutatásai nyomán elsőként állítottak elő a Libálok Magyarországon szemüveget orvosi vényre. Ez a család volt tehát az első kisiparoscsalád Magyarországon, amely a szemüveghez szükséges üveglencséket, kereteket kézi erővel állította elő. Elmondható, hogy a Libái-család valóban megalapítója volt a magyarországi optikai iparnak, üzletük még mai napig is működik.
-A szemüveglencsék nagyüzemi gyártását a ma ismert nevén MOM (Magyar Optikai Művek) honosította meg Magyarországon, amelyet Süss Nándor alapított 1876-ban Kolozsváron, majd Budapesten folytatott a Mozsár utcában, később pedig a Csörsz utcában. A cég a hosszú évek alatt a hazai optikai- és finommechanikai ipar meghatározó vállalata lett, nevét az 1930-as évek végén változtatták MOM-ra. 1998-ban jogutód nélkül megszűnt.
-A szemüveg magyarországi történelmében fontos és kiemelendő szerepe van az esztergomi Szemüvegkeretgyár (ismertebb nevén Granvisus) indulásának 60-as évek elején. A Simor János utcai kétemeletes, hatalmas alapterületű építményben létrejött üzemben az addig főként fővárosban működő szemüvegkeret gyárak termelését túllicitálva rövid időn belül 70 féle szemüveg típust készítettek, a 70-es évek elején pedig már 35 országba exportálták a szemüvegkereteket. Az üzem a rendszerváltás után szűnt meg, jelenleg különösebb funkció nélkül romlik az épület állapota.
Mint ahogy a poszt elején is írtam, nem volt egyszerű összehalászni az információkat, így az is könnyen előfordulhat, hogy valami kimaradt a felsorolásból. Ha így van, kérlek titeket, hogy kommentben írjátok meg a kiegészítést!
