A megmagyarázhatatlan idő előrehaladtával annak a gondolatnak a lényegére is egyre jobban rálátok, hogy vannak olyan dolgok, témák az ember életében, amelynek megértéséhez vagy éppen értékeléséhez idő és/vagy kellő mennyiségű tapasztalat megszerzése szükségeltetik. Ilyen például a jazz is, amely bár azóta jelen van az életemben az édesapámon keresztül, amióta az eszemet tudom, mégis lassan, apró adagokban tudtam csak befogadni és értelmezni.
Gyerekként sokkal jobban vonzott a Modern Talking vagy C.C.Catch nagyon egyszerű és cukormázas, később a Depeche Mode vagy éppen az Art of Noise furcsa és elvontabb világa, mint mondjuk John Coltrane, Miles Davis, Dave Brubeck, de annyi szerencsém azért mindenképpen volt, hogy apu ezt is, azt is szerette/szereti, valamint a komolyzenétől kezdve a musicaleken át a rock and roll-ig nagyjából mindent, úgyhogy eléggé vegyes volt a felhozatal, amivel szembesültem és ami hatással volt a lelkivilágomra és az életemre.
Mivel introvertált gyerekként inkább a szüleim és az ő barátaik társaságát kerestem, ha összejövetelekről volt szó, így az átlagosnál egyel komolyabban vehető előadók vettek körbe rajtuk keresztül is, de azt nem mondom, hogy egy kicsit is értettem a mondanivalójuk mélységeit. Persze a korosztályom hatására, én is beléptem a rap, hip-hop, majd a rave, hardcore, acid, breakbeat, jungle, drum and bass és később pedig a kísérleti elektronikus zene különböző dimenzióiba.
Olyannyira az életem részévé vált a zene, hogy bár az elmúlt években alkotói válságban vagyok, de tizenéves koromtól saját zenék készítésével is foglalkozom, sőt ebből a zenei mindenevésből végül azt dobta a gép, hogy Björk lett a kedvenc előadóm, de a jazz mindvégig megmaradt olyan stílusnak, amit apró adagokban fogadtam be, és amelyhez apró lépésekkel közelítek. Ebben egyébként Laci is segítségemre volt, akinek a közelében meglehetősen intenzíven tapasztaltam ennek a különleges hangulatú zenének a szeretetét, de ezt a blogunk és Facebookos oldalának olvasói, követői meg is tapasztalták velem együtt. Mindeközben persze számtalan jó és rossz esemény volt az életemben, rengeteget tapasztaltam, amely hozzásegített ahhoz, hogy mindig egy kicsit másként tekintsek a zenére (is) úgy általában és ezen belül pedig a jazz-re.
Miután 2007-ben elindult a Jazzy Rádió, édesapám és Laci is ráröpült, és bár szerintem sajnos kevés, a fent említettekhez hasonló igazi, nagyon jó, minőségi jazz zenét lehet hallani rajta, már ami az én tőlük tanult és saját szűrőmön áttolt ízlésemnek megfelelne, az mindenképpen kiemelendő, hogy itt el lehet vonulni a zajosabb dolgok elől, olyan zene szól, ami nem bánt.
Itt hallottam először a Sárik Péter Trióról is, amelynek zenéje, mint a közelmúltban kiderült számomra, hosszú ideje hallgatok, de nem tudtam, hogy ők azok, viszont abszolút abba a kategóriába tartozik, akiknek a zenéje figyelmet követel, akiknek a dallamait száz közül is felismerek az egyedi hangulata miatt, és amelynek az értelmezése és befogadása határozott lelki munkát igényel. Fogalmazhatok úgy is, hogy egy újabb lépcsőfok az életemben. Nem adja magát könnyen, mert nem könnyed a zenéjük, kivéve, amikor mondjuk örömzenélnek. Ez utóbbit például nagyon bírom:
Peter Sarik Trio: I'll catch you (live)
Ezt pedig nehezebben fogadom be, mert a harmóniák olyan hatással vannak rám, amely keserédes érzéseket és emlékeket ébresztenek bennem:
Peter Sarik Trio: It's not too late for spring (live)
Hogy Sárik Péter szavait idézzem a jazz-zenésznek való tanulással kapcsolatban:
"Megtanulunk tájékozódni a dalokban, megtanuljuk tartani a tempót és még millió dolgot el kell sajátítani ahhoz, hogy elérjük az alapfokot, ahol, ha még kezdőcskéknek is, de jazz-zenészeknek mondhatjuk magunkat."
Én ezt a gondolatot átírtam magam számára úgy, hogy a "jazz-zenész"-t behelyettesítem jazz-kedvelővel, és máris igaz rám és talán másokra is ez a gondolat, akik hozzám hasonlóan lassan és kis lépésekkel sétálnak a stílus által kikövezett, és számtalan pozitív és negatív élménnyel és tapasztalattal tarkított úton.
"Sárik Péter 2007-ben alapította meg saját zenekarát, a Sárik Péter Triót. A csapat 2012-ben, Fonay Tibor és Gálfi Attila csatlakozásával újáalakult. A Sárik Péter Trió rövid időn belül az ország vezető jazz-zenekarai közé került. Eddig 5 lemezük jelent meg, melyekből a Jazzkívánságműsor című album a megjelenését követően 4 hónapon belül aranylemez lett majd 2014-ben Fonongram-díjat kapott, mint az “Év hazai jazz-albuma”.
Sárik Péter szerzeményei (Ways, Stream, In the street) több alkalommal döntőbe jutottak az USA és az Egyesült Királyság legnagyobb dalszerző versenyein. 2007-ben a Jazzy Rádió dalversenyén pedig elnyerte a "Legjobb szólista" elismerést. Műsorukban mindhármuk szerzeményeit játsszák. Koncertjeik sikerei és a közönség lelkes visszajelzései alapján mindenki számára élvezetes vérbeli jazz..."
...és a mi esetünkben most ez utóbbi mondat nagyon fontos, mert a hosszas felvezetés ahhoz kellett, hogy megágyazzak annak, miért érdemes szerintem ellátogatni a 2018. január 19-én a Pesti Vigadóban megrendezésre kerülő koncertjükre. Mert szerintem mindamellett, hogy egyedi stílusban fogalmazzák meg a jazz-t, különleges és mély zenét játszanak, amely ügyes átmenet az underground és a mainstream változat között, egy olyan elegy, amely segít közelebb engedni bárkihez ezt az egyedülálló zenei stílust.
A Sárik Péter Trió 2010-ben indította nagy sikerű koncertsorozatát, a Jazzkívánságműsort, amiben közönségük kedvenc dalait, műveit dolgozták át a saját stílusukra. Így születtek sorra a Trió klasszikus zenei átiratai és két Jazzkívánságműsor CD is, melyekből az első 2014-ban Fonogram-díjat kapott, mint “Az év jazz albuma”, a második pedig 2016-ban volt jelölt ugyanerre az elismerésre.
2015-ben a Beethoven Budán Fesztivál felkérésére egy egész estét Beethoven műsort készítettek. Ebből is lemez született, melyet a Zeneakadémia Nagytermében mutattak be telt ház előtt, hatalmas sikerrel.
A mostani koncerten a trió az elmúlt évek terméséből válogat, Bartók, Beethoven, Mozart, Saint-Saens műveinek átiratai lesznek hallhatók, a tőlük megszokott közvetlen stílusban, szenvedélyes és dinamikus előadásmód mellett, a közönséget is bevonva az előadásba. Szerintem érdemes lesz ellátogatni! Bővebben itt találtok információt a jegyvásárlásról: http://vigado.hu/sarik-peter-trio
Annak érdekében, hogy egy kicsit közelebb hozzam a várható élményt, az alábbi videókat érdemes megnézni, jövő hét hétfőn pedig majd elolvasni a kifejezetten a Manzárd Café számára készített Sárik Péter interjút is.
Peter Sarik Trio x Beethoven: Piano sonata No. 13. 2.
Bartók Béla: Allegro barbaro - Jazz adaptation by Peter Sarik Trio
