A Detroit Projekt egy alig egyéves múltra visszatekintő nemzetközi workshop és művészeti fesztivál, ahol a helyszínt adó Bochum mellett további három város, Zaragoza (Spanyolország), Ellesmere Port / Liverpool (Anglia), és Gliwice (Lengyelország) urbanisztikával foglalkozó szakemberei, építészei gyűlnek össze. A véd és dacszövetség alapja a GM/Opel, amely ezekben a városokban tartja fent európai gyártóbázisait. A para pedig, ami egységbe kovácsolta a városokat Detroit...
Az egykor az államok bezzeg gyerekének számító nyüzsgő metropolisz, a hadiipar, a független r&b/soul [George Clinton, P-Funk], az elektronikus zene – a mocskos „detroit techno” – fészke, az autógyártás fellegvára ma a tömeges cégbezárások következtében már csak vegetál. Az 50-es években még közel kétmilliós város lakossága 2010-re több mint a felére 700 ezerre csappant. A munkanélküliségi ráta alulról nyaldossa a 30%-ot, melynek egyenes következménye az elvándorlás. Ennek meg a külső kerületekből egyre beljebb, a város központja irányába kúszó szellemvárosi hangulat, ami úgy tűnik feltartózhatatlan.
Detroit kapitulációja erős motiváció az olyan városok számára, ahol az autóiparra van alapozva a város fejlődése. Ha dübörögnek a gyártósorok kánaán van, ha meg beüt a krach, akkor jó eséllyel sanszos a Detroit-szindróma klónozása. A négy város vezetőit az amerikai ipar szebb napokat látott szeme-fényének kínlódása sarkallta arra, hogy közösen, okos megoldásokban gondolkodva, előremeneküljenek...
A „Borderlands” kutatási projektben például a Ruhr-vidéki nagyváros körüli átmeneti/tranzit (régi, magára hagyott ipari) területek városba való vissza integrálásának lehetőségeit vizsgálták. Az egyik rehabilitálásra kiszemelt részen, egy évek óta funkcióját vesztett gyártelepen a három építész (Marc Günnewig, Jan Kampshoff, Sebastian Gatz) által alapított Modulorbeat kollektíva egy 7,5 méter magas betonsilót vett kezelésbe, a játékba bevonva a Münsteri építészeti egyetem (MSA) hallgatóit. A közös munka végeredménye a három szintes „One Man Sauna”.
