Előre bocsátom, az alábbi egy meglehetősen rendhagyó teszt-poszt. Nem esik szó benne sem processzorokról, sem duálkorékról, essesdékről meg még annyi sem. Hiába keres majd az olvasó e rövid áttekintésben szívszaggatóan romantikus szavakat órajelekről, ramokról vagy romokról, rapid izlandi nyelvleckét azonban nyomokban tartalmazni fog. Továbbá néhány megkapó fotót, valamint a laikusok pimaszságával odavetett rövidre fogott magánvéleményt egy ultrabook-ról, amit legfrissebb beszerzésű viaszkos-vászon abroszunkon próbálgattam, ami különben önmagában is megér egy misét.
Kicsit alaposabban szemügyre véve, végigtapogatva a mostani gépemhez képest pengevékony sasszét azonnal szembe tűnt, hogy a HP Spectre x2 vasát magasabb szinteken csiszolták szálra, ahol épp kell finoman lekerekített burkolata alumíniumból van, melyből jutott a klaviatúra minimálra dizájnolt gombjaira is.
Design szumma: tagadhatatlanul igényes, visszafogottan elegáns, precízen kivitelezett jószág
Bekapcsolás után minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva, kivételt képez a nyelvválasztás, ahol – nyilván fogyatékosságomnak köszönhetően – képtelen voltam magyarra állítani a cuccot. Illetve a rendszer tulajdonképp visszaigazolta, hogy sikerrel vettem az akadályt, a display azonban ennek ellenére makacsul tolta tovább izlandiban. Bénaságom a mellett, hogy a használatban nem akadályozott, amúgy felettébb hasznosnak is bizonyult, hiszen a családi körben töltött napok alatt skandinavisztika tanulmányok híján is szert tehettünk némi ősi izlandi-nyelv szkillre.
Kezdeti lépések szumma: felhasználóbarátságból jeles, edukációért bónusz ódák mantrázása, persze izlandiul: „miðvikudagur”
A vicces ám felettébb szórakoztató intermezzo után aztán következett a próba legizgibb része, a nagy leválasztás. Miután előzetes infóim voltak már arról, hogy a Spectre x2 egy 2 az 1-ben hibrid, így annyi dolgom maradt, hogy nagyobb erőfeszítések árán ugyan, de rátaláljak az amúgy a kijelző alatt, feltűnően jól láthatóan elhelyezett és szépen működő méretes gombra, amit balra elcsúsztatva máris kézbe vehettem a minden tabletek méretét felülmúló giga érintőképernyős kijelzőt. A szaftos szakmai lózungokat továbbra is hanyagolva erről csupán annyit: abszolút retinabarát. Nem bántóan vibráló éles képek, gazdag színek szuper HD-ben.
Táblagép szumma: elvitték. Azóta deprimált napok...
Az úgynevezett multimédia tesztre két fajsúlyos darabot szemeltem ki. Vizuális ingernek Lars von Trier „Ninfomaniac” című súlyosságára, míg audióban Moodyman „Black Mahagony” vinyljére esett a választásom. Azt kell mondanom – nem, nem fizetnek annyit érte – a mozi esetében borotvaéles képminőség, gyakorlatilag multiplex hangélménnyel párosulva, Moody esetében pedig a Beats Audio™ hangrendszernek köszönhető basslineok a kristálytisztán csilingelő magasokkal konkrétan libidót növelően izgalmasan szóltak.
Multimédia szumma: a HP mérnökei komoly kihívás elé állították a konkurenciát
