Prológ: Emlékszem arra az általános iskolai olvasókönyvre (valami korai osztályból, amikor még nem is nagyon tud az ember olvasni) - volt benne egy kis olvasmány: Pista Pesten. És mellette egy középgagyi rajz egy mézgaaladár fejű gyerekről (bizonyára Pista), aki egy mozgólépcsőn ereszkedik alá a pesti metró transzcendens poklába, arcán pedig az rémület, ahogy az újdonsült és rutintalan gyermekpsziché szétcsúszik a kegyetlen ingeráradatban.
Tanmese:
„Faraday, az ünnepelt kémikus, laboratóriumában baleset történt. Egy ott dolgozó személy beleejtett egy ezüstkelyhet egy edénybe, amelyben valami rendkívül erős savat tároltak. A kehely rövid idő múlva teljesen eltűnt. Az odagyülekezett munkások sajnálattal nézték a gyönyörű kehely elolvadását. Mindenki úgy gondolta, hogy véglegesen elveszett, és az ezüstöt többé senki sem képes előhozni a folyadékból. Amikor Faradayt tájékoztatták az esetről, hozott magával valamilyen kémiai keveréket és beleöntötte az edénybe. Fokozatosan, az ezüst minden részecskéje összegyűlt az edény alján, és amikor a nagy kémikus kiöntötte az edényből a folyadékot, onnét egy alaktalan ezüsttömeget vett ki. Elküldte az ezüstműveshez, aki elkészítette a kelyhet, és néhány napon belül ott volt eredeti alakjában."
Hogy mi a legkisebb közös többszörös a bevezető, a tanmese, a párizsi grafikus Matthieu Barrère vicces rajzai, valamint a gyermekpsziché között? Arra pedig jöjjön rá mindenki maga! Szerintünk nem lesz nehéz... :)
