Még a Föld énekének hatása alatt, mutatni szeretnénk valami kézzelfoghatóbb, ám mégis hasonlóan felfoghatatlant, ami annyiban tér el bolygónk éteri zümmögésétől, hogy ehhez kevesebb köze van az ősrobbanásnak, még kevesebb a szuperhúr-elméletnek. Ezúttal ugyanis egy közel száz évvel ezelőtt megalkotott hangszerről van szó, a fizikát viszont most sem ússzuk meg…
A jobb tenyér ökölbeszorításával befolyásolható, hogy milyen hangot adjon ki a gép, míg a bal kéz ujjainak összeérintésével különböző hangösszetételek szólathatók meg. A teremin [léghárfa] nagy előnye a többi hangszintetizátorhoz képest, hogy a fix hangfájlok használata helyett lehetőséget kínál a hangok gesztusokkal történő keverésére.
A 30-as évektől egyre népszerűbbé váló teremin kitermelte a kor teremin sztárjait is. A két legismertebb közülük Lucie Rosen és a litván származású Clara Rockmore voltak. A hangszer éteri hangja a két művésznő világkörüli koncert turnéi során, többek között Lucie Rosen harmincas évek végi budapesti előadásán is, milliókat döntött le a lábáról.
Lucie Rosen
Lucie Rosen Budapesten
Clara Rockmore
A tereminre közben a filmes szcéna is felfigyelt. Vannak ovábbi magyar vonatkozásokat is: többek között Rózsa Miklós is léghárfát használt, Hitchcock Elbűvölve című filmjének Oscar-díjas zenéjében, a Billly Wilder rendezte A Férfiszenvedély [The Lost Weekend] című filmben, a maiak közül pedig az Anima Sound kóstolt bele a hangzásba...
Persze a kortárs művészek is rámozdultak a hangszer töretlen népszerűségére, egy ausztrál alkotó például tavaly Melbourne-ben megépítette a világ legnagyobb tereminjét.
Theremin - Clara Rockmore play "The Swan" (Saint-Saëns)
