Semmi különös nincs abban, ha hasonlóan a világ többi giga-metropoliszához, japán fővárosa, Tokió prefektúra alsó hangon 13 milliós népességével szintén kitermelte a maga sajátos multi és szubkulturális közösségét. Összehasonlítva azonban az itt élő minoritást más, hasonlóan borzasztó méretűvé duzzadt városokban élő társaikkal, mégis differenciált képet kapunk...
A karakteres különbség talán a szigetország ősi értékeken nyugvó társadalmi berendezkedése, illetve az ebben a tradicionális környezetben élő japán emberek – számunkra soha fel nem fogható és értelmezhető – saját kulturális gyökereikhez való rendkívül szoros kötődésében keresendő.
Ez a fajta, mindenképpen tiszteletre méltó elkötelezettség fedezhető fel a tokiói gettóban élő és alkotó művész Shohei Otomo aka Hakuchi műveiben is.
A húszas évei elején járó japán grafikus részletgazdag és kizárólag tintatollal készített rajzai tulajdonképpen egy figyelemre méltó sztereotípia gyűjtemény. Munkáiban felfedezhető gyakorlatilag minden, ami első blikkre Japánról eszünkbe juthat: mangafejű iskolatáskás alsós kislány, titokzatos tekintetű gésák, szamurájok, és további, inkább már csak erre a kultúrára jellemző elmebetegségek, a művészi szabadság megnyilvánulásaival élve sokszor még a morális korlátok létjogosultságát is megkérdőjelezve, de érezhetően mégis a tradíciók tisztelete jegyében...
Tokyo Ghetto
