Egy tavaly nyári utazás emléke, valamikor a kora délelőtti órákból. Éppen Angyalföldre érkezett be a vonat, amikor váratlanul, magasan a távolban valami meglehetősen szokatlan dolog pillanatok alatt rántott ki zsibbadt állapotomból, élesítve rá általában bágyadtan pislogó apró malac szemeimet az égi képződményre, egy több kilométer magas gigantikus kumulusz nyúlra...
A történtek ellenére meggyőződésem, ha bármikor alá kellene vetnem magam egy Rorschach-tesztnek, annak csúfos kudarc lenne a végeredménye. Minden bizonnyal egészen más következtetéseket tudna levonni - sőt talán feleslegesnek is tartaná elvégeztetni a tesztet - egy jó pszichiáter, Paul Middlewick grafikus munkái láttán. Az angol művész legújabb projektjéhez csak néhány, a londoni metróban mindenhol megtalálható és ingyen hazavihető „Tube Map” példányára, továbbá zseniális megfigyelőképességre és képzelőerőre volt szüksége ahhoz, hogy a földalatti kesze-kusza térképén rövidesen megannyi mókás metróállatka körvonala kezdjen kibontakozni...
Kapcsolódó napi irodalmi klasszikus:
A tanya többi állata közül egyik sem jutott tovább az A betűnél. Az is kiderült, hogy a butább állatok, például a tyúkok, kacsák és juhok, képtelenek megtanulni a Hétparancsolatot. Hógolyó sok fejtörés után kijelentette, hogy a Hétparancsolat lényegét gyakorlatilag egyetlen sarkigazságba lehet sűríteni: „Négy láb jó, két láb rossz!” Azt mondta, ez magában foglalja az Állatizmus elvének lényegét. Aki ezt a maga teljességében felfogja, az mentes marad minden emberi befolyástól.
A madarak eleinte tiltakoztak, mivel úgy érezték, hogy nekik is két lábuk van, de Hógolyó bebizonyította nekik, hogy tévednek. – A madár szárnya, elvtársaim, mozgásszerv, nem pedig manipulációs eszköz – jelentette ki. – Ezért hát lábnak kell tekinteni. Az Ember megkülönböztető jegye a kéz, az az eszköz, amellyel gazságait végrehajtja.
A madarak nem értették Hógolyó magasröptű kifejezéseit, de elfogadták a magyarázatot, és valamennyi egyszerűbb állat nekiveselkedett betéve megtanulni az új sarkigazságot. A pajta hátsó falára a Hétparancsolat fölé, még nagyobb fehér betűkkel felírták, hogy NÉGY LÁB JÓ, KÉT LÁB ROSSZ! Mikor már kívülről tudták, a juhok nagyon megszerették ezt a sarkigazságot, és a réten heverészve gyakran elkezdték kórusban bégetni: "Négy láb jó, két láb rossz! Négy láb jó, két láb rossz!" Órákig bégették, soha nem untak rá...
