A téma az utcán hever - Interjú Fülöp Miklós festőművésszel

A téma az utcán hever

Beszélgetés Fülöp Miklós festőművésszel

Fülöp Miklós igazi polihisztor: festőművész, kiállítás-szervező, valamint hazánk legnépszerűbb festészeti oldalának kitalálója és művészeti vezetője. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy ezekkel a tevékenységekkel csupán a szabadidejében foglalkozik, már mindenképpen megéri megismerkednünk vele.

A KÉP A FALON kiállítás-sorozat 2010 júliusban indult útjára egy közös kiállítással, amelyen a festőművészeti oldal alkotói közül 10 művész mutatta be munkáit. Az oldal mind a művészek számában - amely már elérte az ezres nagyságrendet -,

mind a feltöltött műalkotások tekintetében folyamatosan gyarapszik, így fél év alatt a harmadik kiállítás valósul meg, hiszen a szervezőknek van honnan meríteni. Természetesen továbbra is az a cél, hogy a legtehetségesebb alkotók kapják meg a lehetőséget

Ha nem a festészet, akkor mi a „hivatalos” munkád?

Ahogy az emberek többsége úgy én is nyolctól ötig a munkahelyemen vagyok. Esetemben ez egy szaklap szerkesztősége, ahol újságíróként és szerkesztőként tevékenykedem. És hogy miért nem a festészet? Nos, ez nem az én döntésem. Én lennék a legboldogabb ha függetlenné válhatnék minden mástól és a művészetnek szentelhetném az időmet.

Mi kellene a függetlenséghez?

Elsősorban egy komoly és állandó vásárlóréteg. Ám ezzel semmi újdonságot nem árultam el hiszen ez nem csak az én problémám, hanem majd minden kortársé. Hiába van meg a megfelelő produktum, hiába érkeznek folyamatosan a pozitív visszajelzések, nem egyszerű manapság a festmények értékesítése. Nagyon beszűkült az a réteg, amely tud és akar is áldozni a művészetért.

Ennyire szomorú a helyzet?

A helyzet szomorú, de nem reménytelen és gyorsan hozzá is tenném, hogy itt elsősorban a minden más kenyérkereső tevékenységtől való függetlenedés áráról beszélünk. Ahhoz azért egy roppant stabilan működő felvevőcsatorna szükségeltetik, amely manapság keveseknek áll rendelkezésére.

Mit tudhatunk Fülöp Miklósról a festőről?

A rajz mindig is az életem része volt, festeni 1999 óta festek. Valahogy olyan természetes része volt mindig az életemnek, hogy sohasem gondoltam, hogy ezzel komolyan kellene fogalakoznom, Amikor volt kedvem, festettem, amikor volt más, akkor hetekig nem. Persze így is szép számmal születtek az alkotások. Jelentős változást egy szerelem hozott, ami hatására magasabb hőfokon kezdtem égni és a korábbinál nagyobb elhivatottsággal foglalkozni festészettel. Nem mellékesen a szerelemből házasság lett és tavaly áprilisban megszületett a kisfiúnk Boldizsár is.

Ez a szerelem a képeiden is visszatükröződik?

A képeimet szemlélve nem hiszem, hogy bárkinek a feleségem iránti érzelmeim jutnának eszébe, ám elég az, hogy én tudom, hogy igenis bennük van! Különös, de ide tartozik, hogy nem ritka egy készülő festménynél, hogy pont a páromnak nem tetszik a téma vagy a félkész mű, aztán az elkészülte után ő lesz a kép legnagyobb rajongója.

Milyen témájú képeket készítesz?

A képeim nagy általánosságban utcaképek, nagyvárosi utcaképek. Olyan témákat igyekszek körbejárni, mint az eső, a köd, a tükröződések, az esti fények, a forgalom. Elsőre ridegnek tűnő témák, ám próbálom ezeket lélekkel, lüktetéssel, színekkel megtölteni. A jelenkori képeim nagyobbik része Budapestet ábrázolják, de Róma, Firenze vagy New York is visszatérő helyszínek. Születnek más jellegű alkotások is, - portrék, reprodukciók, kollázsok - ezek amolyan időszakos kitérők, ám a fő csapásirány az utcakép.

Honnan meríted az öteleteket?

Igyekszem minél több csatornán át beereszteni az impulzusokat. Természetesen a képek születésére a legnagyobb hatással a személyes tapasztalások vannak, így utazásaim vagy városbéli barangolásaim alkalmával folyton a témákat keresem, amelyeket le is fotózok. Esetemben többszörösen igaz a tétel, hogy a téma az utcán hever. Másik és megkerülhetetlen forrás az internet, ahol szintén szoktam nézelődni. Aztán az ötletek bekerülnek a fejembe, ahol olykor hetekig, hónapokig érlelődnek. Jelentős részük nem megy át a rostán és nem lesz belőlük festmény. Ennek a tényleges festést megelőző alkotási folyamatnak köszönhetően, mikor leülök a vászon elé már kész a koncepció és mindig tudom, hogy mit akarok megvalósítani.

Mi a helyzet és a kiállítás szervezéssel és a KÉP A FALON oldallal?

Jó is, hogy együtt kérdeztél rájuk, mert szorosan összefügg a kettő. Először a KÉP A FALON oldal ötlete született meg, amely az elmúlt lassan három évben hazánk legnagyobb online festőművészeti közösségévé fejlődött. Több ezer alkotó és művészetkedvelő találkahelye a honlap, ami túl azon, hogy a művészek bemutatják a munkáikat sok esetben alkotó közösségként is funkcionál. Megbeszélik a festészettel kapcsolatos problémáikat, tanácsokat adnak egymásnak, alkotótáborokat, utazásokat szerveznek, tapasztalatot cserélnek a felhasználók, így teremtve élő közösséget. Ebből nőtt ki a kiállítás-sorozat ötlete, amelyen eddig 28 művész mutatkozott be.

Te választod ki, hogy ki vehet részt a kiállításokon?

Részben igen, részben pedig a Kertész29 Galéria művészeti vezetője. Fontos, hogy mind a galéria, mind a honlap számára teljes mértékben vállalható legyen az adott alkotó és számít a közösségben betöltött szerepe, aktivitása is. Egyébként egy véletlen hozta a találkozást a galéria vezetőivel, aminek az eredménye az első csoportos KÉP A FALON kiállítás megszervezése lett. Aztán az életképes koncepció meghozta a kedvet a folytatáshoz, így márciusban már a negyedik kiállítás fogja megnyitni kapuit.

Neked is 24 óráig tart egy nap, vagy tévedek? Festés, család, kiállítás, online közösség, hogyan jut ennyi mindenre időd?

Néha magam is elgondolkozom ezen, de egyenlőre jól megfér minden egymás mellett. Persze a kisfiam most jelentős részt kap a szabadidőmből, így a festésre kevesebb időm jut. Pont ezért az utóbbi néhány munkám akrilfestékkel készült, amivel korábban is szívesen dolgoztam már, amellyel gyorsabban elkészül egy kép. És ha már az elfoglaltságaimat említetted, a felsoroltakon kívül van még más is, ugyanis egy sportegyesület elnöke, azon belül a hegyikerékpáros szakosztály vezetője és megszállott mountain bike-os vagyok, amely szintén elég sok időt igénylő tevékenység, főleg a nyári hónapokban mikor versenyekre járunk. És akkor még nem is említettem az általam szervezett Underworld Kupa elnevezésű földalatti bringa versenyt…

Ezzel csak alátámasztod a bevezetésben említett polihisztor éned, hogy frappánsan fogalmazzam meg: ez is megérne egy kört. Javaslom legyen ez egy következő interjú témája. Köszönöm a beszélgetést és kitartást kívánok mindehhez.

Az interjút és a közlés jogát köszönjük V.B.-nek!