Ricardo Bofill spanyol építész 1973-ban fedezte fel a Barcelona környékén évek óta üresen tátongó és egyre rosszabb állapotban lévő cementgyárat. A századforduló környékén épített hatalmas, többek között harminc silót is magába foglaló komplexum annyira megtetszett neki, hogy az akkori tulajdonos felkutatása után nyomban ki is csengette neki a vételárat. Onnantól kezdve lett boldog tulajdonosa egy cementgyárnak.
A részben romokban álló hatalmas vasbetonszerkezetek statikai átvizsgálása után döntött úgy, hogy megválik a városi lakásától, valamint irodájától és a hat, jobb állapotban lévő siló által közrefogott tekintélyes méretű területet - a Katedrálist - nevezi ki otthonának és egyben cége főhadiszállásának.
Az elképesztő belmagasságú óriásterek többek között egy archívumnak, könyvtárnak, vetítőnek adnak helyet, de van itt kortárs művészek munkáit bemutató kiállító és szakmai jellegű brainstormingok lebonyolítására alkalmas konferenciaterem is.
Persze ne feledkezzünk meg a privát szféráról, Bofill nem volt szűkmarkú magához sem. A munkával eltöltött nap fáradalmait követően a Katedrális egyik távolabb eső zugába egy közel 600 négyzetméteres, háromszintes luxus-silóba tud visszavonulni, jah, és mindezt, hogy még intimebb legyen, egy eukaliptusz-pálma-olajfa-ciprusok alkotta buja vegetáció közepébe rejtette el.
Cementgyár before:
Cementgyár after:
via: loftlifemag
