Amióta kinyitottuk a Manzárd Cafét és telik az idő, egyre kevésbé lepődök meg designerek és múzsáik kölcsönhatásaiból létrejött szösszeneteken, de a lengyel Ah-Oh Studio pihentagyú ötletgazdáinak nagyonbeteg parfüm üvegcséi láttán meg kellett állnom egy percre és mélyen elgondolkozva feltenni magamnak néhány kérdést:
- Hol a határ a pimaszul karakán, de még ízléses, eredeti és a polgárpukkasztónak szánt és izzadtságszagúra sikeredett design között?
- Vajon a 16-25 évre kalibrált célközönség tisztában van azzal, hogy ki volt például Laclos vagy Orwell?
- Tudják- e értelmezni az egyébként nyilvánvaló képzettársítást?
Ha nem, akkor nyilván indifferens számukra a kreatív üzenete, viszont a kérdésem ebben az esetben:
- Van ennek így értelme?
Ha viszont veszik az adást potenciális vásárlói oldalon, akkor meg azt kérdezném:
- Ki vásárolna szülinapra vagy karácsonyra mondjuk a barátnőjének, a párjának egy olyan parfümöt, amin egy nagy fekete disznófej, egy fekete vigyorgó koponya, egy gondolom senki számára nem kétséges, hogy mit szájába bevenni készülő copfos babafej vagy egy, talán Mozartra emlékeztető szem-orr-száj nélküli torzó terpeszkedik?
A kérdéseket kizárólag provokatív vitaindítónak szántam, de semmiképpen nem szeretném bárki ízlésvilágát megkérdőjelezni, ha csak lájkolná vagy akár vágyat is érezne, például egy ilyen De Sade illat iránt!
via: ahandoh
