Ez az első alkalom, hogy nehezen bírom a hideget, pedig mindig nagy rajongója voltam a télnek. Alig várom, hogy beköszöntsön a jobb idő, rügyet fakasszanak a fák és a bokrok, virágillat terjengjen (és érezhessem is, maszkmentesen). De legalább a karanténnal súlyosbított téli bezárkózásban sem olyan nehéz megtalálnom a feltöltekezéshez szükséges hozzávalókat, halleluja introvertáltság.
Annyi zseniális téma van és annyira kevés időnk ezek bemutatására most, hogy egyre több időt töltünk a saját tárgyak alkotásával a műhelyünkben, hogy egy kicsit újra kellett gondolnunk a "hogyan továbbot". Ezentúl minden hónapban egy "best of" poszttal jelentkezünk a blogon, amelyben összegyűjtjük a kereséseink során talált és a Facebook oldalunkon egyébként általában napi rendszerességgel megosztott kedvenc témáinkat. A lényeg, hogy a Facebookos oldalunkon aktívabbak leszünk, a blog követői pedig minden hónapban kapnak egy színes és érdekes válogatást a szerintünk figyelemre méltó alkotókról és alkotásaikról. A Manzárd Café idén január 20-án betöltötte a 11. életévét, úgyhogy amúgy sem árt egy kis vérfrissítés. Íme a januári összesítés.
Milyen érdekes, hogy múltkor arról írtam, hogy ritkán varázsolnak el felnőttként a puzzle-ök, erre most rövid idő leforgása alatt két olyan példát is találtam, ami igazán felkeltette a figyelmemet.
Egyik kedvenc spanyol művészünk, Pejac a koronavírus miatt karanténba kényszerült emberek lelkivilágán próbál finomhangolni a járvány kirobbanásakor indított, azóta világszerte nagy sikert arató projektjével.
Ez a furcsa és embert próbáló év sem múlhat el Best of poszt nélkül, amelyben összegyűjtjük nektek az év kedvenc témáit a blogon. Ezúttal 10 favorittal találkozhattok újra, illetve van egy plusz poszt is, hiszen idén végre elindult a Manzárd Workshop, ahol kiélhetitek a festéssel és agyagozással kapcsolatos kreativitásotokat. Igaz a koronavírus sok tervünket meghiúsította, de a lelkesedésünk töretlen, és reméljük, hamarosan személyesen is tudunk majd találkozni veletek a műhelyünkben. Addig is érdemes elmerülni az idei év kedvencei között a folytatásban, vagy úgy általában a több ezer bejegyzéssel rendelkező blogunkon.
Megjelent a közelmúltban a világ egyik legrokonszenvesebb sztárjának tartott Matthew McConaughey memoárja, amely annyira inspiráló, hogy akár motivációs könyvnek is tekinthetjük. A kötet címe Zöldlámpa, és azt üzeni az olvasóknak, ha elkezdünk zöld lámpát adni másoknak, egyszer csak azt vesszük észre, hogy mi is egyre többet kapunk az élettől. Bár első olvasatra ez a gondolat nem tartogat sok újdonságot a témában jártas embereknek, de az egyedi látószög miatt igazán ösztönzővé válik.
Soha nem fogom megérteni, hogy mi alapján érzik magukat jobbnak, normálisabbnak, felsőbbrendűnek azok az emberek, akiknek minden sejtjét megfertőzte a gyűlölet, akik képesek bármilyen módon másokat bántani, ne adj Isten eltiporni vagy kiirtani. Az előítélet, megkülönböztetés, gyűlölet soha nem felsőbbrendű, a legalantasabbak közé húzza le az embert.
Gyerekként imádtam a puzzle-t, felnőttként viszont már nem annyira. Sokkal türelmetlenebb vagyok annál, hogy hosszasan töprengjek a különböző elemek megfelelő elhelyezésén. Persze kivételek mindig akadnak, néhány izgalmas verzióról mi is beszámoltunk a blogon, és most itt van egy újabb kedvenc.
Pao Hui Kao eindhoveni székhelyű designer lenyűgöző bútorkollekciót készített papír és rizsragasztó felhasználásával. Igen, jól olvastad, az alapanyag valóban a papír, amit ennek a ragasztónak a segítségével az eredeti állapotához képest sokkal masszívabbá tesz, így alkalmas lesz arra, hogy többek között székként, dohányzóasztalként, vagy éppen polcként funkcionáljon.
Minden okos ember azt javasolja, hogy vedd körbe magad olyan gondolatokkal, érzelmekkel, tárgyakkal, emberekkel, amelyek a vágyott céljaid elérésében segítenek. Persze elég nehéz mondjuk milliomosok társaságában időzni, de nem kell mindent szó szerint venni, az elején elegendő az is, ha olyan emberek élettörténetéről nézel dokufilmet/filmet/sorozatot, olvasol könyvet, cikket, akik megosztják a sikerhez vezető útjukat.
Eddig még nem próbáltam nyugtató hatású feltétekkel finomhangolni a kenyérszeletek, de Manami Sasaki japán művész alkotásai felkeltették a figyelmemet a téma iránt. Miért is nem indítom vagy éppen zárom a napomat olyan, megdizájnolt kajákkal, amelyek segítenek a nyugalom állapotába átvezetni, de legalábbis eszembe juttatni, hogy akár le is lazulhatnék a folyamatos pörgés helyett?
Ez az év és benne a rengeteg történés, megoldandó feladat, feldolgozandó változás pillanatok alatt lefáraszt szellemileg, lelkileg és testileg egyaránt. Introvertáltként a legnagyobb öröm és feltöltődés számomra, ha bezárkózhatok a saját kis kuckómba, és szabadon, minden korlát nélkül azt csinálhatok, amit akarok. Ez a téli időszakban megy a legkönnyebben, nem mintha a fura, koronás tavasz, nyár, ősz és tél olyan sok külsős és kihagyhatatlan programmal kecsegtetett volna...hacsak a saját műhelyünk izgalommal és rengeteg munkával járó beindítását külsős programnak nem veszem.
Steeven Salvat francia művész elképesztően aprólékosan kidolgozott alkotásokat készít. A gazdagon díszített rovarokat bemutató, rengeteg türelmet és odafigyelést igénylő, minden bizonnyal végtelenül meditatív munkafolyamaton keresztül létrejövő lenyűgöző sorozata egyesíti a természet, a történelem és a tudomány iránti szenvedélyét a mi legnagyobb örömünkre.
A bejegyzés megtekintése az Instagramonnew woven blanket available now at the link in my bio. wishing you all the best.
Ha faliszőnyegről van szó, akkor azt inkább csak a szükséges helyen és mennyiségben tudom elképzelni, éppen annyira, hogy a fej vagy más testrész ne érintkezzen közvetlenül a fallal, de azért Zouassi fraktálszőnyegei elgondolkodtattak azon, hogy nem csak vintage hangulatú verziók rettentettek el idáig a használatuktól?!
Első blikkre úgy néznek ki a képeken látható divatkiegészítők, mintha hagyományos ruhák lennének, azonban ha közelebbről is megnézed, akkor továbbra is azt látod, hogy semmi különös nincs rajtuk.
Guillaume Legros, ismertebb nevén Saype francia művész egy gigantikus, környezetkímélő festménnyel emlékezett meg az összefogás fontosságáról még tavasszal, a COVID-19 koronavírus első hullámának idején.
Laura Hart brit művész az élet törékenységét szeretné megjeleníteni csodálatos üvegszobrokon keresztül, ráadásul a téma gyakran a természet (orchideák, pillangók), így a lehető legközelebb hozza az emberekhez a témát.
Sohasem gondoltam volna, hogy a megfelelő távolság betartása érdekében felragasztott jelekre egyszer úgy fogok tekinteni, mint valami új street art trendre, de a koronavírus ezt is elintézte. Illetve jelen esetben a @tape_measures Instagram oldal kitalálói, akik elkezdték összegyűjteni azokat a fotókat, amelyek a távolságtartást "biztosító" ragasztószalagokat ábrázolják Szingapúrban.
Amikor megkaptam és elolvastam az ajánlót Sissel-Jo Gazan Tintagomba című könyvéről, biztos voltam abban, hogy találok benne nekem való érdekességeket. Bár a skandináv noirhoz, krimikhez sorolják, ez a regény annyira szerteágazó, hogy még az én, inkább a művészetet, filozófiai és társadalmi kérdéseket előszeretettel boncolgató lelkemnek is kéjes gyönyörben volt része.
A chicagói kátyúmozaikok királyáról, Jim Bachorról még 2014-ben írtunk nagy lelkesedéssel. Az amerikai művész 2013-ban úgy döntött, hogy nem vár az állami segítségre a minden idők egyik legbrutálisabb tele után maradt lyukacsos chicagói utcák rendbehozásával kapcsolatban, hanem saját kezébe veszi az irányítást.
Nem gondoltam, hogy egy teljesen átlagosnak ígérkező, semmi kis dramedi ennyire elgondolkodtat majd, de az Instant család című film, és a benne körüljárt téma igazán mélyen érintett.
Zai Divecha amerikai művész a letisztult, geometrikus formák, természetes anyagok, a fehér szín, a fény és az árnyék, és nem utolsósorban a papír megszállottja, ezek ötvözésével készíti elegáns és érzéki lámpáit, szobrait, faliképeit.
Saját tapasztalatból tudom, minden gyógymód akkor hatott igazán az életemben, ha a teljes képet szemléltem, nem csak részegységeket. Akkor gyógyultam meg, amikor a testi, lelki és az érzelmi oldalon is dolgoztam a megoldáson, bevettem az orvos által felírt gyógyszert, alávetettem magam a javasolt kezeléseknek, miközben próbáltam kíméletlen őszinteséggel felboncolni magamat lelkileg és érzelmileg, hogy ráleljek a betegség kiváltó okaira.
Az elmúlt hetek és hónapok bebizonyították, hogy designerek fantáziája akkor is szárnyal, ha az arcmaszkokról van szó, de az utóbbi idők (szerintem) legviccesebb, legérdekesebb és legfigyelemfelkeltőbb verzióit Izlandon álmodták és valósították meg. Hol máshol?!
Édesapám nagy Ernest Hemingway rajongó, mint az a közelmúltban, 40 év után kiderült számomra. Persze a könyvespolcainkon találkoztam az író könyveivel, de ebből még nem következtettem erre, hiszen átvitt értelemben gyakorlatilag egy könyvesboltban nőttem fel. Iskoláskoromból is mintha emlékeznék arra, hogy Az öreg halász és a tenger című könyvet el kellett olvasnom, de mint lenni szokott, ezt inkább kényszerként éltem meg akkor, mintsem valami gyönyört.