Blogger barátok


baantal.jpg mentalien.jpg

 

NESTON_logo_new2.png

A feketét itt is jól főzik

Import Kávé

Café Shop

Csók a popkultúra homlokára / Ready Player One / Armada

Csók a popkultúra homlokára / Ready Player One / Armada

2018. október 16. - Darqo

ernest_cline.png

Egyre többször veszem észre magamon, hogy a múltba, a gyerekkoromba révedek. Nem azért, hogy elfeledtessek valamit a jelen nehézségeiből, bár volna mit; nem azért, mert nincs jövőképem vágyaim és álmaim; és nem is azért, mert azt gondolom, hogy régen minden jobb volt.

Egyszerűen csak 40 felé, amikor egyre fontosabbá válik az önmegvalósítás és mások véleményének, a megfeleléskényszernek a levetkőzése, fontos felidézni, hogy gyerekként mi akartam lenni, ha nagy leszek? Mitől voltam boldog? Mitől kerültem a flow állapotába? Milyen dolgoktól voltam szomorú, dühős vagy mérges? Amikről persze elhatároztam, hogy mindig el fogom kerülni őket, de gyakorlatilag mindegyiket megéltem.

A legkönnyebben úgy tudom felidézni a múltamat, hogy felveszem a magam VR-szemüvegét és visszautazom az időben a kedvenc gyerekkori, mára már klasszikussá vált filmek, sorozatok, könyvek, képregények segítségével. Ezekkel a történetekkel együtt nőttem föl, mindegyik meghatározó, személyiségformáló inspirációforrás volt ebben a folyamatban.

Nem vagyok annyira geek, hogy visítsak egy-egy popkulturális utalás megjelenésekor a jelenben, de minden kedvenc látványa (a poszt témáját tekintve pedig olvasata is) újra és újra megmelengeti a szívemet. Ezért óriási élmények számomra Ernest Cline Ready Player One és Armada című könyvei, amelyeket, töredelmesen bevallom, még csak most sikerült elolvasni, de legalább sikerült, és emiatt nagyon hálás vagyok.

Jelen esetben Steven Spielbergnek, aki elkészítette a Ready Player One filmváltozatát, amely minden hibája ellenére el tudta érni, hogy újra gyerek legyek. Nélküle ugyanis nem éreztem volna égető vágyat, hogy az eredeti történetet is elolvassam, aminek nálam csak 7 évvel idősebb írója hozzám hasonlóan lelkes kisgyerekként rajongva nézte a mára klasszikusnak és hivatkozási alapnak számító filmeket és bennük a hősöket.

Gondolom, nem feltétlenül szükséges külön leírni, hogy miről szól a könyv, hiszen akik ezt a posztot elolvassák, valószínűleg legalább a filmmel kapcsolatba kerültek, így inkább csak azt emelném ki, hogy mennyire fontos ismerni az eredeti könyvet (mint mindig). Miért?

Mert a könyv a valódi, rajongó kisgyerek kezével íródott, míg a film a korszakot ugyan értő és elismerő, de egy kicsit távolibb, hűvösebb, kimértebb apuka szemszögéből ábrázolja ugyanazt. Ettől a könyv tényleg és úgy igazán tud hatni gyermeki rajongásra, míg a film tudja, hogy mi a rajongás, de mint egy túlkompenzáló apuka, telepakolja a történetet a gyerek kedvenceivel anélkül, hogy minden esetben és ténylegesen átérezné, a gyerek miért imádja igazán őket.

Az Armada című könyve a szerzőnek gyakorlatilag ugyanezen az imádaton alapszik, ugyanúgy felnövéstörténet jó nagy adag hősiességgel, világmegmentéssel és popkulturális utalással megfűszerezve, csak itt egy videojátékra van kiélezve a téma. Felnőtt fejjel érzem, hogy néha túlcsorduló az a mennyiségű utalás, ami benne található, és tudom, hogy ez sokak számára akár zavaró is lehet, de szerencsére egyre könnyebben tudok átváltani gyerekbe, akinek sosem és semmilyen mennyiségben nem elég a jóból.

Ugyanez vonatkozik arra is, hogy jól ismert panelekből építkeznek ugyan a szóban forgó történetek, mégsem fárasztó a számomra egy pillanatra sem, mert szimpatikusak a főhősök (és a mellékszereplők többsége is), könnyen tudok velük azonosulni, és rajtuk keresztül arra vágyni, hogy megmentsem a világot.

Örömmel olvastam, hogy tervezik az Armada megfilmesítését is, ami remélhetőleg jobban sikerül majd, mint a Pixel. (Bár nekem ez a film is tetszett. Hihetetlen, de élmény volt; és ebben az esetben megállja a helyét ez a kijelentés.) Az Armadában ugyanannyira jó elmerülni, mint a Ready Player one-ban, főleg, ha te is az X és az Y generáció tagja vagy.

Mint semmi, így ezek a könyvek sem hibátlanok, néha döcögősek és ettől egyenetlenek, de a mindkettőt teljes egészében átható áhítat, rajongás, tisztelet és alázat, ahogy a szerző megközelíti az imádatának sok-sok tárgyát, és a mérhetetlen erejű fantáziavilág (ami Ready Player One filmváltozatában egyébként elképesztően jól néz ki), abszolút kiemeli a tömegből és alapművé teszi őket.

Úgy hintenek csókot a popkultúra homlokára, hogy közben fityiszt mutatnak a fanyalgóknak, akik azt hiszik, a rengeteg jelenkori történetnek, filmnek, sorozatnak, video-és szerepjátéknak, könyvnek, képregénynek tulajdonképpen semmi értelme nincs, hiszen többségében haszontalan képek és információk sokaságát folyatjuk át magunkon. Miközben nem, hiszen a segítségükkel megmenthetjük a világot is!

 

ernest_cline_ready_player_one_b1_plecsni.jpg

Ernest Cline / Ready Player One

2045-öt írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-be, a világméretű virtuális univerzumba. Amikor az OASIS tervezője meghal, ördögi feladványsort hagy maga után, melyek megfejtéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség. Aki először megfejti mindet, az örökölheti hatalmas vagyonát – és egyben az OASIS feletti hatalmat. Wade oldja meg az első feladványt, és ezzel életveszélybe kerül. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért. A játék ezzel megkezdődik, a túlélés egyetlen módja pedig a győzelem.

A könyvet az Agave kiadó kínálatában kedvezményesen vásárolhatod meg, kattints ide a részletekért.

 

ernest_cline_armada.jpg

Ernest Cline / Armada

Zack Lightman egész életében arról álmodozott, hogy egyszer vele is megtörténik az, ami a legkedvesebb sci-fi könyveiben, filmjeiben és számítógépes játékaiban: hogy kamaszkora unalmas, kertvárosi monotóniájából egy nap felrázza egy fantasztikus, világrengető űrbéli kaland. Ugyan mi rossz lehet egy kis ábrándozásban? Zack eddig elég jól elboldogult azzal, hogy tudja, mi a különbség a valóság és a képzelet között. Tisztában van vele, hogy a való világban nem a dühkezelési problémákkal küzdő, céltalan kamaszok szokták megmenteni az univerzumot. Egészen addig, amíg egy nap meg nem pillant egy repülő csészealjat. Ami ráadásul megszólalásig hasonlít az Armada nevű videojátékban szereplő ellenséges földönkívüli űrhajóra. Kizárt, hogy tévedjen, mivel Zack történetesen a világ egyik legjobb Armada-játékosa, minden szabad percét ezzel a játékkal tölti...

A könyvet az Agave kiadó kínálatában kedvezményesen vásárolhatod meg, kattints ide a részletekért.

A recenziós példányokat a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!

A bejegyzés trackback címe:

https://manzardcafe.blog.hu/api/trackback/id/tr314268973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.