Én sajnos nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki különböző embercsoportokat démonizál, bűnösnek tekint és kiált ki, aki szorongó, gyűlölködő zombikká változtatja az embertársait, úgyhogy instant válaszok helyett magam térképezem fel a valóság millió árnyalatát. Mindenki az ismeretlentől fél, amelyre egyetlen gyógyír van, a szembenézés és a megismerés. Ha megismersz valamit vagy valakit, onnantól kezdve lehetetlenség a korábbi szemszögből vizsgálódni, és akár az empátia is beköltözhet a mindennapokba.
Kisebbséghez tartozni nem szégyen, többséghez tartozni nem érdem, és mielőtt bárki belekötne, ez persze ugyanez fordítva is igaz. Szégyen csak a megkülönböztetés és az előítéletesség, ha az olyanokat érint, akik semmi rosszat nem tettek; érdem csak az elfogadás és a tolerancia, bármelyik oldalon születik is meg.
Miért? Például azért, mert a megkülönböztetés és előítéletesség önnön tökéletességét hirdetve szűk keretek közé szorítja önmagát és minden elképzelhető módon bánt mindenki mást, aki kívül rekedt a korlátokon, míg az elfogadás, empátia és a tolerancia egyenértékűvé tesz másokkal, békét teremt, szabaddá teszi az egyént és megóv mindenkit, úgyhogy az egyetlen, valódi és járható út az életben.
Mi minősül valóban rossznak? Ölni, lopni, csalni, hazudni, másokat testileg és/vagy lelkileg bántani, terrorizálni. Ha valaki ezek egyikét sem teszi, ellenben a boldogságra és a szabadságra törekszik, tud szeretni, tisztelni, becsületesnek és alázatosnak lenni, azt nincs miért bántani, azt megóvni kell fajtól, nemtől, nemzetiségtől, nyelvtől, etnikai származástól, vallástól, politikai vagy bármely más meggyőződéstől, fogyatékosságtól, egzisztenciális helyzettől, kortól vagy szexuális irányultságtól függetlenül! Borzalmasan klisés és sokak számára bizonyára elborzasztó lehet a maga egyszerűségében, de valóban a szeretet, megértés, de legalább az elfogadás az egyetlen esélyünk az életben maradásra. Én ebben hiszek, a Manzárd Café ebben hisz.
Ez az, amit nem tudunk elégszer hangsúlyozni, és minden olyan dologért rajongunk, ami hasonló nézőpontból közelíti meg a témát, vagy segíti a csendes megértés folyamatát azáltal, hogy tudást közvetít. A menekültkérdésben pedig minden plusz információ és megismerést támogató információ segít. Abban nincs vita, hogy erre a nagyon is érzékeny kérdésre hatékony válaszokat kell találni, és számunkra abban sincs, hogy szerintünk minden olyan szereplőt embernek kell tekinteni a történetben, aki a fenti szempontoknak megfelel, a méltóság megilleti őket! A gyilkosokat, csalókat, tolvajokat, hazugokat, másokat szellemileg, lelkileg, testileg terrorizálókat vagy ezek random kombinációit pedig bűnözőnek kell tekinteni.
Nick Thorpe Sír az út előttem cím könyve olyan kiadvány, amely a lehető legközelebbről és legbensőségesebben mutatja meg azokat az embereket, akik az életüket menekítik, gyakran mindenüket hátrahagyva. Azért nagyon drámai, mert lelkünk mélyéig hatolnak a szenvedő emberek valódi történetei, a lehető legteljesebben rálátunk arra az óriási befolyásoló erőre, ami egy egész életet megváltoztató döntéshez kell. Mert otthagyni mindent és új életet keresni mindennek nevezhető, csak egyszerűnek nem, és semmiképpen sem azért történik, hogy az ittenieknek kárt okozzanak. És nem is azért, mert az a hit kering, hogy errefelé kolbászból van a kerítés, hanem azért, mert ott meghalnak.
Nem a jólét ellopásáért vagy a demokrácia megerőszakolásáért, a hitvilágunk megváltoztatásának kényszerével jönnek, hanem azért, mert élni akarnak. Ha tehetnék, ott maradnának a szülőhazájukban a saját közösségükben, de nem tehetik, mert ott meghalnak. Menedéket kérnek, hogy élhessenek, nekünk pedig ember módjára kell bánnunk velük, hogy embernek nevezhessük magunkat. Ennél egyszerűbben nem lehet elmagyarázni. Tisztában vagyok azzal, hogy sajnos ez a magyarázat nem annyira kelendő, mint a terror elől menekülőket egyöntetűen terroristáknak nevezni és a lehető legnagyobb fenyegetésnek tekinteni, akiktől meg kell védeni magukat, családjukat, munkájukat, az életüket.
A legfontosabb az volna, hogy nyugalomra intsék az embereket, ne pedig a félelmet táplálják bennük, mert a növekvő feszültség és az ebből fakadó erőszak nem megoldás semmire. Ez a könyv segíthet abban, hogy közelebb kerüljünk az ideális, nyugodtabb állapothoz, amelyben a higgadtság, józan ész és az empátia veszi át az uralmat és irányítást, ami pedig végül egyedüliként a megoldást is elhozhatja.
Fontos, józan és emberséges könyv, mindenkinek el kellene olvasni!
A Scolar Kiadó kínálatában 15% kedvezménnyel vásárolhatjátok meg. Kattintsatok ide a részletekért.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amelyért hálás köszönet!
