Blogger barátok


baantal.jpg mentalien.jpg

 

NESTON_logo_new2.png

A feketét itt is jól főzik

Import Kávé

Café Shop

Exkluzív villáminterjú a hazai versenyzőkkel – 1.rész – Electrolux Design Lab

Exkluzív villáminterjú a hazai versenyzőkkel – 1.rész – Electrolux Design Lab

2015. május 21. - Darqo

electrolux_design_lab_2015_01.jpg

Két héttel ezelőtt örömteli hírrel jelentkeztünk, miszerint az Electrolux Design Lab nemzetközi formatervezői pályázatának versenyében 7 hazai diák is bejutott a legjobb 100 közé. Ahhoz, hogy a legjobb 35 közé is bejussanak, május 29-ig még mindenki szavazatára szükség van, mi pedig úgy gondoltuk, ha egy kicsit közelebb hozzuk hozzátok a tervezőket és a pályamunkáikat, akkor talán jobban a szíveteken viselitek majd a sorsukat a versenyben.

Azt találtuk ki, hogy egy villáminterjú keretén belül felteszünk két fontos kérdést a 7 tehetségnek, mindenkinek ugyanazt, egyrészt azzal kapcsolatban, hogy kik ők és hová tartanak, másrészt kifaggattuk őket a koncepcióikkal kapcsolatban. Megérkeztek hozzánk a válaszok, így két exkluzív bejegyzés keretén belül most, illetve jövő hét csütörtökön mutatjuk be nektek őket. Enjoy!

Jakab Anett (BME) háztartási hulladékot hasznosító ötletével jutott a legjobb 100 közé:

MC: Mondj magadról pár fontosnak tartott információt. Ki vagy, honnan jöttél, hová tartasz? Mi az eddigi legnagyobb szakmai büszkeséged?

JA: Okleveles gépészmérnökként, géptervezőként végeztem idén januárban a BME-n. Falun, Kadarkúton nőttem fel ezért a szívemhez közel áll a természet, így valamilyen szinten foglalkoztat a természet megóvásának kérdése tervezés során is. Gyerekkoromban még úgy gondoltam, hogy építész leszek, de a sors úgy alakította, hogy inkább forgó, mozgó, mások számára hasznos terméket, gépet tervezhetek. A legfőbb indíttatás az volt, hogy valami kézzel fogható eszközt, gépet, terméket alkothassak meg. A dizájn, mint hobbi és érdeklődési területként van jelen az életemben, de a jövőben nem kizárt, hogy ilyen irányba terelődik el a karrierem, a gépészmérnöki szakmával szorosan összekötve. A Bsc-t műszaki menedzserként végeztem el szintén a BME-n, azonban ez a terület háttérbe szorult most, de sosem lehet tudni, hogy mikor hasznosíthatom az ott tanultakat, hiszen néhány barátommal gondolkodunk saját vállalkozás megvalósításán. Az eddigi legnagyobb szakmai sikeremnek egy kétfokozatú bolygómű teljes tervezését említeném, mert nagy kihívás volt számomra és ezt sikerrel teljesítettem.

MC: Minden apró részlet érdekes a koncepcióddal kapcsolatban. Mivel pályáztál az Electrolux Design Lab versenyre és mi a célod vele? Milyen probléma, kérdéskör foglalkoztatott a koncepció kidolgozásakor?

JA: Levitating Litter Bin – magyarul: lebegő kukával pályáztam, amely a konyhában termelt szerves hulladékból a még élő sejtek kiválogatásával és azok megfelelő kezelésével készít új növénykét. Az ötletben a műanyag konyhai csomagolások feldolgozása is szerepel, hiszen a polimerek is növényekből lettek sok-sok év leforgása és emberi beavatkozás során (növény – kőolaj – polimer). A kuka bioprinting elven „nyomtatna” a feldolgozott anyagból egy élő növényt, amelynek jobb esetben ehető a termése. A kuka egy hologramos kijelzővel ellátott intelligens gépezet, amelyen keresztül kiválaszthatjuk, hogy milyen növényt szeretnénk megalkotni a feldolgozott hulladékunkból. A nyomtatni kívánt növény kiválasztásában azért a biológiai is beleszól majd. És mindez hogy jön a Boldog, egészséges gyerekek szlogenhez: Ahhoz, hogy szerves hulladék keletkezzen a konyhában, muszáj lesz a gyerkőcöknek zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani. Lehetőleg azokból is inkább a piacon, vagy saját kertben megvásárolt egészséges példányokat. A kuka kijelzőjén megvalósuló játék formájában hozza közelebb a gyerekeket az egész folyamathoz. Pontokat gyűjtenek azzal, ha egészséges zöldség/gyümölcs héja, csutkája kerül bele a kukába. És ha esetleg a gyerekek csalni szeretnének azzal, hogy evés helyett azonnal a kukába dobják az ételt, a kuka kijelzi azt, esetleg pontot von le tőlük. A kijelzőn figyelemmel lehet kísérni, majd hogy mennyi zöldséget fogyasztottak a gyerekek, (akár személyre szólóan is) mennyit kell még elfogyasztani a kiválasztott növény nyomtatásához, a kész növény milyen pozitív hatással van a környezetünkre, ökológiai lábnyomunkra, mennyi oxigént termel stb. További plusz funkció, a megalkotott növényről való gondoskodás, amely felelősségtudatra neveli a gyerekeket. Az koncepció a városban élőket is közelebb hozná a természethez, amely felhívja a figyelmet a környezetünk megóvására, helyenként újrateremtésére.

Jakab Anett tervére itt tudtok szavazni: http://electroluxdesignlab.com/2015/submission/levitating-litter-bin/

jakab_anett_01.jpg

jakab_anett_03.jpg

Erdős Nóra (PTE) gyerekeknek tervezett játékos főzőedényével jutott a legjobb 100 közé:

MC: Mondj magadról pár fontosnak tartott információt. Ki vagy, honnan jöttél, hová tartasz? Mi az eddigi legnagyobb szakmai büszkeséged?

EN: Erdős Nóra vagyok, végzős ipari termék- és formatervező hallgató a Pécsi Tudományegyetemen. A diploma után Olaszországban szeretnék elhelyezkedni, formatervezéssel foglalkozni, csapatban dolgozni. Fontosnak tartom a környezettudatos megoldásokat, azt gondolom, hogy ha olyan termékek megtervezésére törekszünk, amelyek újrahasznosíthatóak, vagy lebomlanak, akkor a jelenlegi környezetszennyezés mértékét valamennyire sikerülhet csökkenteni. Az eddigi legnagyobb eredményem azt gondolom, hogy ez a pályázat, nagyon örülök, hogy bekerültem a legjobb 100 közé. Ezenkívül két sikerélményem volt még formatervező hallgatóként, tavaly megnyertem a Zöld Üzlet által kiírt formatervezési pályázatot, illetve sikerült eljutnom Portugáliába ugyanúgy tavaly nyáron Erasmus szakmai gyakorlatra egy nagy bútortervező céghez, ahol több általam tervezett bútort legyártottak, és idén a Milánói Design héten beleülhettem az egyik fotelembe. :)

MC: Minden apró részlet érdekes a koncepcióddal kapcsolatban. Mivel pályáztál az Electrolux Design Lab versenyre és mi a célod vele? Milyen probléma, kérdéskör foglalkoztatott a koncepció kidolgozásakor?

EN: A pályázat témája az egészséges, boldog gyerek, és ezen belül a főzés kategóriát választottam. Abból indultam ki, hogy a kisgyermekes családoknál a főzés nem közösségi élmény: a szülők ugyanis érthető okokból félve engedik be a kicsiket a konyhába. Ezért jött az ötlet, hogy egy olyan főzőedényt tervezzek gyerekeknek, ami játékos módon vezeti be őket a főzés rejtelmeibe. A lényege, hogy önállóan el tudják készíteni a főtt ételeket az edény irányításával, anélkül hogy például megégetnék magukat. Így később felnőttként bátrabban állnak neki főzni. A hozzávalókat oldalról lehet betölteni, és a tetejét majd csak akkor lehet felnyitni, amikor az étel elkészült. Nagyon inspirálónak tartom a természeti formákat, például növényeket, ebben az esetben az articsóka formája volt az egyik kiinduló pont. A klasszikus edény formájával összekombinálva jött létre a végleges alakja. A formája így organikus és barátságos lett.

Erdős Nóra tervére itt tudtok szavazni: http://electroluxdesignlab.com/2015/submission/hide-and-cook/

erdos_nora.jpg

Aba Róbert (NyME) gyors és egészséges ételmelegítő megoldásával jutott a legjobb 100 közé:

MC: Mondj magadról pár fontosnak tartott információt. Ki vagy, honnan jöttél, hová tartasz? Mi az eddigi legnagyobb szakmai büszkeséged?

AR: Aba vagyok, Miskolcon születtem és tanulmányaim miatt elhagytam a várost, mit az adhatott. Idén fejezem be a Bachelor-t és szeretném tovább folytatni tanulmányaimat. Azt hiszem a harmadik kérdés megfogott. Talán egy projekt, amely a tanulmányaim mellett élesben adódott, de még tervezés alatt áll, így többet nem tudok róla mondani.

MC: Minden apró részlet érdekes a koncepcióddal kapcsolatban. Mivel pályáztál az Electrolux Design Lab versenyre és mi a célod vele? Milyen probléma, kérdéskör foglalkoztatott a koncepció kidolgozásakor?

AR: Egy kisebb méretű „drone”-nal, amelyből felhasználástól függően több is lehet. Manapság megszoktuk azt, hogy percek alatt felmelegíthetjük az ételünket. Ennek viszont sok hátránya lehet. Ha az étel minősége nem a legmegfelelőbb, továbbá még melegítéskor is roncsoljuk, akkor az hatással van fejlődő szervezet számára. Szerintem a fogyasztói társadalmunkban sokszor fellépő probléma, hogy jóformán hulladékot vásárolhatunk ennivaló gyanánt. Egy hatékonyabb, de nem feltétlenül gyorsabb ételmelegítő volt a cél. (Sokaknál a türelem is tanulandó, így gyerekek esetében is...)

Aba Róbert tervére itt tudtok szavazni: http://electroluxdesignlab.com/2015/submission/mycrolibri/

aba_robert.png

Telegdi Balázs (MOME) vízben található oxigént hasznosító légtisztító tervével jutott a legjobb 100 közé:

MC: Mondj magadról pár fontosnak tartott információt. Ki vagy, honnan jöttél, hová tartasz? Mi az eddigi legnagyobb szakmai büszkeséged?

TB: Telegdi Balázs vagyok. Szentendrén születtem és élek ma is. Az Óbudai Waldorf Iskolába jártam első osztályos koromtól egészen érettségiig. Az akkori osztálytársaim ma is a társaságom nagy részét képezik, minden nyáron együtt megyünk 20-30-an evezni, stoppolni Európa szerte, összetartunk. 16 évig néptáncoltam a Szentendre Táncegyüttesben és emellett hegedűn is tanultam (mára sajnos mindkettőt abbahagytam, a tánc nagy ritkán egy-egy electroswing buliban jön elő, illetve a hegedűn is csak havonta néhányszor játszom, hogy tanuljak valami jazz számot. A MOME előtt elvégeztem egy üvegműves OKJ-s képzést a Szimultán Művészeti Iskolában, ami megalapozta az üveg iránti csodálatomat. Reményeim szerint nyáron, Orosz Dóra barátommal megépítjük közös üveghutánkat és be is gyújtjuk, amivel egy három éves álmunk válik valóra. Hatalmas szakmai sikereket nem tudok felsorolni, ez is volt az egyik oka annak, hogy indultam az EDL pályázaton. Az egyetemen töltött három évem alatt főként az üveges feladatokra, ötleteim megvalósítására, utazásokra és az esti sörözésekre koncentráltam. Valamikor január környékén éreztem azt, hogy nem sok mindent tudok felmutatni az elmúlt 2,5 évből, mint szakmai siker és elkezdtem pályázatokat figyelni. Sok pályázatra neveztem egy-egy tervvel, de egy kivételével nem sok sikerrel. Majd megláttam az EDL pályázati kiírását és nagyon kíváncsi lettem. Megnéztem a korábbi évek terveit és nagyon megtetszett az, amit láttam: rengeteg fiatal tehetség jobbnál jobb ötletekkel. Akarva-akaratlan egyfolytában azon gondolkodtam, hogy én vajon mit terveznék. Természetesen jöttek az ötletek – jobbak is, rosszabbak is.

MC: Minden apró részlet érdekes a koncepcióddal kapcsolatban. Mivel pályáztál az Electrolux Design Lab versenyre és mi a célod vele? Milyen probléma, kérdéskör foglalkoztatott a koncepció kidolgozásakor?

TB: Eleinte egy ózonos fertőtlenítőt szerettem volna tervezni és azon gondolkodtam, hogy honnan tudnék egy átlagos háztartásból annyi oxigént kinyerni, ami elegendő az ózonos fertőtlenítéshez; és itt ugrott be, hogy a vízben hatalmas mennyiségben van oxigén. A következő lépés az volt, hogy olyan helyzeteket kerestem, mikor a víz úgymond feleslegesen folyik, ill. nem fontos az oxigéntartalma. Ilyen a WC öblítés, a zuhanyozás, a gyors mosogatás és a csöpögő csapok. A legkézenfekvőbb és leginkább praktikus elhelyezés a csap volt. Beleástam magam az ózon tulajdonságaiba és rá kellett jönnöm, hogy több a hátránya, mint előnye. Mivel minden organizmust percek alatt elpusztít, az emberi szervezetre is káros. Ekkor ott tartottam, hogy tudtam, a feleslegesen elhasznált víz oxigéntartalmát szeretném hasznosítani, maga a termék a csapok végén helyezkedne el és a működéshez szükséges energiát a folyó víz biztosítaná. Mit lehet még kezdeni az oxigénnel? Köztudottak a pozitív és – nagy mennyiségben – a negatív hatásai is. Azokra az értékekre voltam kíváncsi, melyek a légszennyezéssel és az emberi szervezet teljesítőképességével vannak kapcsolatban. Nem kellett sokat kutatnom, hogy megtaláljam ezeket az adatokat. A legfontosabb tény talán az volt, hogy milyen érzékenyen reagál a szervezetünk az oxigénszint ingadozására és, hogy mennyivel hatékonyabban dolgozik oxigéndús környezetben. Emlékszem, hogy kisgyerekkoromban és a gimnáziumban is mennyire nem szerettem tanulni és minél hamarabb le akartam tudni a napi adagot, ami sokszor a minőség rovására ment. Biztos vagyok benne, hogy a mai gyerekek sincsenek oda a sok tanulásért, főleg azokon a területeken, melyek nem is érdeklik őket, és ez egy ördögi kört szül, mert nem kapnak pozitív visszajelzést az iskolában, ami még jobban elveszi a kedvüket a tanulástól, a rossz eredmények pedig sokszor családi perpatvarokba torkollanak. Ha az oxigéndús levegő segít, hogy a tanulás ne legyen kín, úgy ez egy jó irány, amin folytathatom a tervezést. Nem mellesleg az oxigéndús levegő pozitív mellékhatásai az erősebb immunrendszer, gyorsabb regenerálódás és a pihentetőbb alvás is. Meg van az ötlet, a cél és a technológia egy része is. A formai megjelenés még tervezés alatt van, de az biztos, hogy a „levelek” maradnak. Hogy miért a tollvég-díszt választottam, arra egyszerű a válasz: a gyerekek nagyon szeretik az ilyen díszeket, radírokat, a ceruza/toll az a tárgy, ami biztosan megjelenik tanulás közben és viszonylag közel van az arcunkhoz, így nem kell az egész szobát feltölteni oxigéndús levegővel. A WaterLeaf tehát egy önellátó, víz „újrahasznosító” termék, ami közvetlenül növeli a gyermek fizikális és mentális teljesítményét és közvetve segít kialakítani egy egészséges boldog családi környezetet.

Telegdi Balázs tervére itt tudtok szavazni: http://electroluxdesignlab.com/2015/submission/waterleaf/

telegdi_balazs.png

Folyt.köv. jövő hét csütörtökön a 2. résszel.

A bejegyzés trackback címe:

https://manzardcafe.blog.hu/api/trackback/id/tr807475864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.