Blogger barátok


baantal.jpg mentalien.jpg

 

NESTON_logo_new2.png

A feketét itt is jól főzik

Import Kávé

Café Shop

Üvegházhatás - Vertical Glass House / Atelier FCJZ

Üvegházhatás - Vertical Glass House / Atelier FCJZ

2014. február 06. - Mocca

4.jpg

Zavarban vagyok az 1991-ben Yung Ho Chang (Atelier FCJZ) által a Shinkenchiku Residential Design Competition-ra tervezett Vertical Glass House belső tereit szemlélve. Mert mindamellett, hogy a tabukat döntögető, bravúros építészeti megoldások előtt elismerő térdre borulások vannak, fejemben a kérdések mégsem a struktúrákkal, anyaghasználattal vagy szerkezeti stabilitással kapcsolatban fogalmazódnak meg...



Első körben sokkal inkább arra lennék kíváncsi, és nem vitatkozásból, hogy tervezőnél mi volt a mozgatórugó (emberi faktorok?), mikor egy ilyen megrázóan átlátszó épített környezetbe képzelt bele, mondjuk embereket? Az egészlátás igénye? A szintek közötti párbeszéd konstans fenntartása?



Amennyiben az erőtér ebbe az irányba feszül, úgy nagyriszpekt a bátor kísérlet miatt, de csak részben! Az életterek ilyen mértékű szimbiózisának ugyanis komoly ára van/lehet. Szocializálódni manapság állítólag nagy kúlság. A társadalom részéről vannak is ilyen irányú elvárások. Odakint a flaszteren ellenvetésem sincs nagyon ellene. Tegye magát ki a placcra mindenki habitusa szerint. A privát szféra azonban egészen más közeg. Oda „hazatér” az ember. Olykor befelé fordulni, elvonulni, kvázi kihúzni a „világzajaidugót”.



A múlt század első harmada óta tudjuk, hogy a tér ((nyilván leegyszerűsítve)), de önmagától tágul. Mikrokörnyezetünkbe átemelve e tudást, hétköznapi eszközök, mint az üveg és/vagy tükrök rendelkezésre állnak nekünk is, hogy szubjektív vágyainkat kiterjesztve rafináltan boostoljuk a minket körülvevő háromdé élményt. Az „üvegházhatás” e markáns alkalmazása, azonban belső félelmeink mögé ellentmondást nem tűrően behatolva viszi az intimitás maradék morzsáit is.



2013-ban, a huszonkét évvel ezelőtti koncepcióból a West Bund Biennale of Architecture and Contemporary Art jóvoltából állandó pavilon lett. Egy az „építészet, mint élő gép” elméletét boncolgató 170 négyzetméteres prototípus.



9.jpg

8.jpg

7.jpg

2.jpg

1.jpg

5.jpg

6.jpg

3.jpg

10.jpg

4.jpg

 

via: archdaily

A bejegyzés trackback címe:

https://manzardcafe.blog.hu/api/trackback/id/tr665801273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.