.jpg)
Több mint tíz évvel ezelőtti flash, egy sommerschlussverkaufos müncheni trip-ből: egyik úbános pékségből kiáradó ropogós péksüti, cipó illatok izgatják nem apró szaglószervem receptorait. Gonoszul olyanok, melyek az épp arra vetődő prédát szinte berántják az ajtón, hogy bent magatehetetlenül, az őt körülölelő illat és látványorgiától bezombisodva szó nélkül egyenlítse ki az akár több ezer forintos cehhet. Az élmény hatására tegnap esti bealvás előtti féléberségben, viszonylag gyorsan kiegyeztem a gondolattal; a főszerep ma délelőtt a kenyérsütésé. Ötlet, tervezés, megvalósítás. Néhány órával később aztán, a reggeli rutinokat követően egy ideig legjobb barim a dagasztótál, majd többszöri pihentetés és ismét homlokizzasztó tésztapumpálások eredményeként, ebédre elkészült az első ÉNKENYÉR...!:)
Fotó: Gyarmati László
