Ha épp nem szerencsés Várnegyed lakó az ember, a másik, pesti oldalon az élményért egyre mélyebbre kell merülni a Belső-Erzsébetváros magára hagyott bugyraiba, és ritka kivételektől eltekintve sajnos a történelmi vidéki óvárosok sikátoraiból is eltűntek ezek a döntően a Monarchia idején lerakott, vulkáni kőzetből szabálytalanra faragott kövek.
Időnként itthon még rájuk találok, elindulok rajtuk, közben félúton megállok..., és a pillanat tört része alatt élesednek a nem mai képek. Az esztergomi, egykor Lenin, ma Kis-Duna sétány - emlékszem, hogy kisebb - nyárfái, az anno megközelíthetetlen, víz fölé fájdalmasan behajló hídcsonk, a Sipeki Aranka, kinek az oviban kétszer sikerült a fejét betörnöm, a hétfői adásszünetek, a bocskorszíj, és a sokkal édesebb ötvenfilléres fagyik. Törékeny bazaltnosztalgiák...
Fotó: Gyarmati László
