Milyen érdekes, hogy múltkor arról írtam, hogy ritkán varázsolnak el felnőttként a puzzle-ök, erre most rövid idő leforgása alatt két olyan példát is találtam, ami igazán felkeltette a figyelmemet.

Gyerekként imádtam a puzzle-t, felnőttként viszont már nem annyira. Sokkal türelmetlenebb vagyok annál, hogy hosszasan töprengjek a különböző elemek megfelelő elhelyezésén. Persze kivételek mindig akadnak, néhány izgalmas verzióról mi is beszámoltunk a blogon, és most itt van egy újabb kedvenc.

Shira Barzilay kifejező festményein az emberek szerves részei a művészeti alkotásnak. Puzzle-darabkák, akik előtűnnek az arc mélyebb tónusaként, néhol sziluettként foglalják magukba a furcsa, emberszerű lények valamelyikét.

Bár a szüleim a kérésemre többször is bepróbálkoztak a puzzle vásárlásával, valahogy mindig elvesztettem a türelmemet és érdeklődésemet néhány száz építőelem összeillesztése után. Amikor megláttam a Nervous System galaxist ábrázoló, alig több mint 100 darabból álló, viszont végtelenített formában…

Ti voltatok már úgy, hogy egy puzzle képet nem tudtatok kirakni és a feladás pillanatában arra gondoltatok, hogy bárcsak tökmindegy lenne a darabkák sorrendje? Én bizony igen, de javarészt azért, mert a szüleim intelmeire figyeltem, miszerint „vigyázzak a játékra”, soha nem is gondoltam a további…

Nem tudom, hogy ki lehet a célközönség, de inkább olyan gyereklelkű felnőttekre tippelek, akiknek nem volt gyerekszobája. Vagy csupán zombi-fanatikusok. Van ilyen? Valódi gyerekekre nem biztos, hogy gondolnék, de lehet, hogy én vagyok túl konzervatív. Nehezen tudom elképzelni, hogy a lecke megírása…

Szereted vendégül látni barátaidat, de helyszűkében vagy és azt sem tudod, hogy hova ültesd őket? Szereted a drazsét és a puzzle-t? Akkor számodra a megoldás a Christopher Daniel által tervezett Vuzzle fotel. Első blikkre nekem a drazsé jut eszembe róla, az a finom fajta, aminek a közepén mazsola…