Nem tudom, hogy tudatos marketingfogás vagy csak "a jó munkához idő kell" tipikus esetével állok szemben, de az tény, hogy teljesen kiéheztetnek a Star Wars képregények kiadásával foglalkozó Szukits Kiadó munkatársai, hiszen bő negyed év telt el azóta, hogy az utolsó képregénycsomagot kézhez kaptam.

A svéd Stoft design stúdió olyan lakberendezési tárgyakat készít, amelyek közül nehéz kiválasztani egyetlen kedvencet. A portfóliójukat átnézve úgy érzem, hogy gyakorlatilag bármelyiket kiegészítőjüket választanám, tökéletesen reprezentálná, hogy mennyire izgalmas, különleges és innovatív a stúdió munkássága.

Alessandro Zambelli díjnyertes olasz designernek sikerült azonnal magára irányította a világ figyelmét Macrocosmos című kollekciójával, ugyanis a 8 darab lakberendezési kiegészítő úgy néz ki, mintha valamilyen 80-as évekből származó sci-fi sorozat kellékei lennének. 3D nyomtatással készített vázákról és egy tálról van egyébként szó, amit első pillanatban nem is nagyon tud a néző értelmezni, maximum csak bámulni rájuk...

Imádjuk a babzsákfoteleket, a blog rendszeres olvasói tudják, hogy mennyire, a legpihentetőbb kikapcsolódások közé tartozik egy jó könyvvel heverészni a kedvünk szerint formálható, kényelmes lakberendezési kiegészítőkön. Az elmúlt években már sikerült hozzájutni egy-két változathoz, és azóta is kedvencként, nagy becsben vannak tartva.

A tavasz beköszöntével végre újra hódolhatok egyik kedvenc foglalatosságomnak, a kertészkedésnek. Igaz, csak egy icipici loggiám van, de ez ilyenkor nekem a legszebb kert a világon, ahol az apró környezet és a beleszuszakolt rengeteg növény ápolgatása közben teljesen ki tudok kapcsolni és meditálni az élet nagy dolgain.

Tavaly szeptemberben írtam Tittel Kinga Mesélő Budapest című remek kis útikalauzáról. A szövegbe belekerült egy olyan mondat, amely vágyként jelölte meg az angol változat megszületését. Egy ilyen kiadvánnyal ugyanis bármelyik hazánkba érkező turista hasznos, érdekes, igényes és olykor vicces információk, grafikák és képek sokaságán keresztül ismerhetné meg fővárosunkat. Kívánom, hogy minden álmunk így valósuljon meg: a közelmúltban megjelent az angol változat, Fabulous Budapest címmel. /Please scroll down for English version./

Az első alkalom, amikor a Baglyas Erika képzőművész által létrehozott DOT for You-ért rajongtunk, a Testről és lélekről című Oscar-jelölt magyar filmhez készített álomnapló bemutatója volt. A napló szerelem volt első látásra, mint azóta nagyjából minden, ami kikerül a kezeik közül. Most például a MACARON füzet, amely nem csak azért új kedvenc, mert imádjuk a macaront, hanem azért is, mert ismét érzékeny és elegáns designnal megédesített füzetek láttak napvilágot.

Nagyobb sorsfordulók következményeként látunk rá igazán arra, hogy az élet és ahogyan érzékeljük azt, minden tekintetben mennyire relatív és sajátságos, egyébiránt nem szeretünk foglalkozni ezzel a ténnyel, pedig mindig ott van előttünk. Én még most is nyögöm a közelmúltat, ami teljesen más vágányra irányította az életemet.

Jordan Bolton brit művész és designer nagy rajongója a sorozatoknak és a filmeknek, amellyel nincsen egyedül, abban viszont mindenképpen sikerül újdonságot felmutatnia, ahogy a kedvencei előtt tiszteleg.

A konyhai eszközöket forgalmazó dán Eva márka 1949-ben vált igazán sikeressé, amikor bemutatták a nagyközönségnek a kettős funkcióval ellátott kiegészítőjüket, a lisztszóróval kombinált citrusfacsarót. Az eltelt évtizedekben pedig többször bebizonyították a világ számára, hogy letisztult dizájnnal megbolondított használati tárgyaikra érdemes odafigyelni.

Az iskolában nem igazán szerettem a kézírást, vagyis pontosabban fogalmazva néhány tanár azt tűzte ki célul, hogy a diákok megutálják ezt az egyébként (akár) gyönyörű eredménnyel (is) kecsegtető foglalatosságot azzal, hogy szóról szóra körmöltették az óra anyagát, vagy különböző idegesítő fenyítésekkel honorálták, ha valamit nem jól vagy nem szépen ír le, készít el a tanuló.

Jeffrey Michael Samudosky amerikai művész egy szörnyű snowboard balesetből felépülve talált rá a hivatására, és 1998-ban alapította meg saját cégét, amelyben különféle fajtájú, kisebb és nagyobb fadarabokba faragott figurális alkotásokat készít és értékesít.

Nálam a legrosszabb rémálmok közé tartozik, amikor tévedek, hiszen ilyenkor bizonyítom csak igazán, hogy mennyire keveset tudok a világról és ennek működéséről. De vajon miért is baj ez? Miért a megszégyenülés érzése, és miért a gyötrő szorongás a tévedések elkerülhetetlensége miatt?

Rich McCor a.k.a. Paperboyo brit papírszobrász és fotós fantáziadús és habkönnyű sorozatára tavaly tavasszal hívtam fel először a figyelmeteket, és mivel az évszakváltás általában sosem pehelysúlyú (én ilyenkor például menthetetlenül álmos vagyok jó pár hétig), nem igazán megy gyorsan és lazán, így arra gondoltam, hogy egy újabb adag az elmúlt időszakban készült alkotásokból talán majd felélénkít és beolajozza a hangosan nyikorgó első, felemás tavaszi napokat.

James Lake környezetvédő művész a karrierje kezdetén olyan alapanyagot keresett, amely raktározásához és formálásához nem kell fenntartani külön műhelyt és nagyobb eszközöket, hanem segítségével otthonában is kibontakoztathatja a tehetségét, ugyanis 17 éves korában csontrákot diagnosztizáltak nála és amputálni kellett a jobb lábát, így mindenképpen otthonról kellett intéznie a dolgait, legalábbis az első időkben.

Nem csak könyvrajongók figyelmébe ajánlható Jeremy May designer munkássága, hanem azoknak is érdemes odafigyelni rá, akik szeretik a különlegességeket, szokatlan megoldásokat és anyagokat. A brit tehetség ugyanis könyvekből készíti az ékszereit. De!

Finnország különösen közel került a szívemhez az elmúlt években, és ez nemcsak azért van így, mert Lacival Helsinkiben voltunk utoljára együtt közösen egy díjátadó esemény kapcsán, hanem amúgy is nagy rajongója vagyok az északi népeknek, de ezt a blog rendszeres olvasói nagyon jól tudják.

Tavaly év végén az IKEA újra arra kérte a gyerekeket, hogy vegyenek részt a különleges rajzversenyükön, amelynek a fődíja, hogy a nyertesek által megálmodott karaktereket egy jótékony célú puhajáték-kollekcióban kézzelfogható formában is megvalósítja.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy újra ránézzek Artur Bordalo, ismertebb nevén Bordalo II portugál street art művész alkotásaira, hiszen a legutóbbi bejegyzés tavaly év elején jelent meg róla. Talán mondanom sem kellene, hogy rengeteg új csodával találkoztam, amit szerintem muszáj látnotok!

Azt hittem, hogy "csak egynyári sláger" lesz a Nervous System zseniális, végtelenített űrös puzzle játéka, amit nem csak én, hanem ti is nagyon szerettetek, de legnagyobb meglepetésemre úgy néz ki, hogy van még erő és megfelelő mennyiségű kreativitás ebben a cégben!

Életem egy adott pontján azt vettem észre magamon, hogy egyre rosszabb a közérzetem a kisebb-nagyobb füllentéseim, hazugságaim által okozott folyamatos stressz miatt. Szorongóssá változtam, nehezen aludtam el, éber voltam egész éjszaka, nyugtalan voltam nappal.

Jordan Griska amerikai szobrász Wreck című alkotása egy összetört Mercedes Benz S550-es luxusautót ábrázol, amelyet 12 ezer darab, tükörfóliával bevont rozsdamentes acéllap összeillesztésével készített el körülbelül két év alatt. Ahogy ő fogalmaz: "A szépség, a technológia és mérnöki munka ütközik a halállal és a valósággal."

Veronika Richterová cseh művész a PET palackok újrahasznosításához nyújt inspirációt hihetetlenül jópofa, összetett és aprólékosan kidolgozott műanyag csillárjaival és lámpáival.

A Masquespacio nevű díjnyertes kreatív tanácsadó cég tervezői álmodták meg a képeken látható szokatlan és maradandó vizuális élményt nyújtó bútorkollekciót. Az Arco Houtique névre hallgató letisztult, minimalista formával, élénk sárga színnel megfűszerezett kanapé, szék és asztal leginkább a gyermeklelkű felnőttekből álló vásárlóközönségre alapozhat.

Tavaly év végén jelent meg a Magvető kiadó gondozásában Karl Ove Knausgård norvég író Harcom című hatkötetes regényfolyamának második, Szerelem alcímű kötete, amely az első, Halálhoz hasonlóan teljesen mást tartogat az olvasó számára, mint amire a címe alapján következtetni lehet. Bár az előző rész az elmúlásra és a szomorúságra utal, mégis életigenlő és pozitív, míg a második, bár könnyedebb, romantikus alapfelállást sejtet, ezt a fogalmat teljesen kiforgatva és atomjaira szedve mutatja meg, így juttatva el minket a katarzisig.