Tavaly januárban Laci halálával egy felfoghatatlanul nehéz, felkavaró és változásokkal, újratervezéssel teli időszaka következett az életemnek, amelyet annak előtte még nem tapasztaltam meg sohasem. Persze voltak korábban is nehézségek, kihívások, rokonok és barátok távozása szó szerint és átvitt értelemben is, de gyerekkorban és fiatal felnőttként még könnyebben túllendül az ember ezeken.
Nem mondok keveset azzal, hogy gyakorlatilag az életem 90%-át újra kell értelmezni és új utakat kell keresni, mindamellett hogy még a gyászmunkával is foglalkozni kell. Minden olyan információt, legyen szó újságcikkről, könyvről, tévéfilmről, mozifilmről vagy éppen zenéről, ami a változásról és a nehézségek feldolgozásáról és elfogadásáról szól, úgy iszok magamba, mint a szivacs a vizet. Ezzel kapcsolatban ti is sok mindent olvashattatok már a blogon.
Stephen Grosz író témába vágó Életvizsgálatok című könyve ebben a helyzetben olyan volt számomra, mint valami gyógyír. Pácienseinek nehézségekkel teli történetei nemcsak azért keltettek bennem fura módon jó érzést, mert általuk ráláttam ismét, hogy nem vagyok egyedül a nehézségeim el, hanem azért is, mert megerősítést adnak, hogy mindig minden nehézségből van kivezető út. Az, hogy kinél mennyi időt vesz igénybe a felépülés, nem számít, a lényeg, hogy előbb vagy utóbb, látványosan vagy éppen csak fű alatt, halkan osonva megérkezik az életünkbe.
A feloldozást az hozza el az ember számára, ha dolgozik a problémáin és legalább megpróbálja elfogadni az adott helyzetet olyannak, amilyen. Megpróbál nem harcolni a fájdalom ellen, hanem teret enged a sírásnak, a dühöngésnek, a haragnak vagy éppen az apátiának. Ez vezet kifelé a sűrűjéből és nem az elfojtás vagy a nemtörődömség, amit sajnos nagyon sokan szándékosan vagy kényszer hatására tesznek.
Az elvárás sajnos az, hogy mindig legyünk tökéletesek és pár nap alatt lépjünk tovább a problémáinkon. Ha ez nem sikerül, a környezetünkben lévők többsége furcsán néz ránk, pedig igazából rájuk kellene furán nézni, hogy a megoldás helyett inkább úgy tesznek, mintha a problémáik nem is léteznének. Ha foglalkozunk a problémáinkkal és a nehézségeikkel a lényeglátás képességét fejlesztjük magunkban, ami a szerző szerint is nagyon sokat segíthet a nehéz helyzetekben.
A gyakorló pszichoanalitikus könyve azokról szól, akiket szeretünk, a hazugságokról, amelyeket hangoztatunk, a változásokról, amelyeket el kell viselnünk, és a gyászmunkáról, amelyet el kell végeznünk. De leginkább arról, hogy érdemes néha elveszíteni, majd újra megtalálni magunkat, mert a legfontosabb, hogy minél többet megtanuljuk önmagunkról és az életünkről.
Az Életvizsgálatok valóban nélkülözhetetlen könyv mindazok számára, akik szeretnék megérteni, hogy miféle rejtett belső és külső erők formálják a mindennapi életünket. Osztozom a The Times szerkesztőjével abban, hogy ingyen kellene osztogatni az embereknek ezt a könyvet, hogy minél többen elolvassák és segítségével könnyebb lelki életet alakíthassanak ki saját maguk számára.
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
A könyvet az alábbi könyvesboltokban vásárolhatod meg:
