Amatőr fotósként sokszor kerülök olyan helyzetbe, amikor úgy érzem, hogy a megörökítésre váró pillanatból hiányzik valami csettintés, egy szereplő, tárgy, egy szín, valami apró alkotóelem, amivel újszerű, különleges, meglepő hangulattal dobhatnám fel az alapkoncepciót.
Néha sikerül, azonban többször van úgy, hogy inkább más témát keresek, pedig ilyen alkalmakkor könnyebb lenne a dolgom, ha például úgy tudnék rajzolni, mint mondjuk David Troquier, egyre ismertebb nevén Troqman, francia szabadúszó illusztrátor (akiről annál, hogy egy vázlatfüzettel járja az utcákat, sokkal többet nem igazán lehet megtudni).
Ahogy a képeken is látszik, a felvetésem csak félig állja meg a helyét, hiszen a párizsi születésű, jelenleg éppen Amszterdamban élő és alkotó művész inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy az adott környezettel kölcsönhatásban álló viccesen eltúlzott illusztrációi kerüljenek a középpontba, semmint a fotón szereplő környezet, tehát a ló túlsó oldalán áll, de ez a lényegen persze semmit nem változtat. Ő egy tehetséges művész, akinek minden egyes alkotása egy-egy üdítő pillanattal ajándékoz meg minket, nekem pedig lehet, hogy nyafogás helyett rajzolnom kellene és mondjuk elegyítenem a két technikát.
Ha bejönnek az alkotásai a Facebook, Tumblr és az Instagram profilját is ajánlom figyelmetekbe.
via: mymodernmet
