Elsőre talán furcsa lesz (vagy inkább csak nekem), hogy a mai magyART a saját unokatesómról szól, de tegnap sikerült elérnie, hogy letegyem a nem létező hajamat. Tudtam és figyeltem, hogy steampunk dolgokkal foglalkozik, ebben a stílusban készült ékszerekkel bővül folyamatosan a portfóliója, és azt is tudtam, hogy az elmúlt időszakban valami nagyobb dologba vágta a fejszéjét. Vártam valami ütőset tőle. Megkaptam. A tegnap publikált végeredménytől, egy steampunk laptoptól első látásra kikerekedett a szemem, nem csak a művészi igényességgel elkészített külső borítástól, hanem az ötletes megoldásoktól is. A mai magyART tehát a készítőről, Vörös „Zackary” Zoltánról szól, a vele hamarost összehozott miniinterjú következik a folytatásban rengeteg képpel és videóval.
MC: Kérünk, mondj néhány mondatot magadról! Bármit, amit fontosnak tartasz. Ki vagy, mi vagy, honnan jössz, hova tartasz?
VZ: Zoltán vagyok, Vörös fia. Alapvetően hivatásos alkalmazásban dolgozok/dolgoztam múltheti leszerelésemig. De sok helyen dolgoztam már, mire benőtt a fejem lágya, és mint minden honfitársam, egy biztos lakást és hátteret szeretnék családdal. A Steampunk talán segíthet ebben.
MC: Tanultad az ékszer-és kütyükészítést, vagy ösztönös dologról van szó?
VZ: Sosem tanultam hasonlót. Pedig órás-ékszerész család sarja vagyok, de velem megtört a vérvonal. Ami alapvető segítség volt, az apám órássága, és hogy fogaskerekek, mechanikai eszközök közt nőtten fel. Mindig is kreatív voltam, így inkább ez a stílus talált rám, mint fordítva.
MC: Miért pont steampunk?
VZ: Mindig közel állt hozzám ez a fajta hangulat, valahol ismertem is, de nem tudtam létezik erre egy külön stílus. Egy napon aztán egy nagyon új divatüzletben találtam magam, és előttem volt egy utángyártott fogaskerekekből álló nyaklánc. Mint később kiderült, természetesen egy steampunk ékszer. Az elgondolás tetszett. Meg az ára is. Utána jártam, és arra gondoltam, hogy ezt tudnám én is csinálni, és talán sokkal jobban. Viccből, de elkészült az első darab. Azóta pedig (szerencsére) nem győzöm a felkéréseket.
MC: Mi vagy ki inspirál az alkotások elkészítésénél?
VZ: A lakáshitel. De komolyra fordítva a szót, a sok pozitív visszajelzés, és hogy értékesnek tartják azt, amit csinálok. Szeretem csinálni, kifejez. Nagy példaképem Datamancer, akitől ihletet kaptam/kapom, illetve nagy rajongója vagyok Kris Kuksinak, aki bár nem Steampunk dolgokkal foglalkozik, de zseniális művész.
MC: Mik a terveid a jövőre nézve?
VZ: Munka munka és munka. Ennél tovább nem látok, de szeretnék egy kis üzletet nyitni az alkotásaimnak, és más által készített egyedi, handmade cuccoknak is. Nagy keletje van mostanság. De előtte Pestre kell költöznöm.
MC: Honnan jött az ötlet és mennyi időbe telt elkészíteni az „életed fő művének” (Reméljük lesz sok-sok másik is! Szerk.) tartott laptopot?
VZ: Megrendelésre készült, minden alkotás így készül. Jött egy email, hogy valaki át akarja alakítani a laptopját, és kiindulópontnak az eddig leghíresebb steampunk laptopot vettük alapul. A tulajdonos azonban többet akart. Én meg vállaltam. 2 hetet ígértem neki, de ő tudta már akkor is, hogy esélytelen lesz ennyi idő alatt elkészíteni. Végül 3 hónapig tartott a munka a főállás mellett. Vajda Márton nagyon értelmes és türelmes ember.
MC: Mik voltak a legnehezebb/legkönnyebb dolgok/pillanatok a munkafolyamat közben?
VZ: Hosszú és bonyolult folyamat volt, minden fázisnak megvolt a maga nehézsége. Általában a könnyű dolgok voltak a nehezek, és a nehezek a könnyűek. A leglassabb és idegölőbb munka a billentyűzet elkészítése volt. Egy billentyű összességében (olyan 6 fázis volt) vagy 50 perc munka volt. És volt belőle 90 darab. Legkönnyebb akkor volt persze, amikor ráértem, és tudtam haladni.
MC: Mennyire volt nehéz vagy éppen könnyű steampunkosítani a laptop különböző funkcióit?
VZ: Csak a borítása által lett Steampunk hangulatú. Figyelnem kellett, hogy a díszborításból a mozgó részek (CD tálca, Akkumulátor) továbbra is elmozdíthatóak legyenek. A megrendelő ki akarta szedetni a touch padot, de én végül nem kiszedtem, csak az aljára szereltem. A bekapcsolás lett még stílusos, egy pici részt hagytam a bekapcsológombnak, hogy azt csak a kulccsal (vagy hasonlóval) lehessen bekapcsolni.
MC: Mennyibe kerül egy ilyen alkotás elkészítése? Gondolunk itt az anyag-és munkaköltségekre.
VZ: Aki szeretne hasonlót készíteni, keressen meg e-mailben (zackaryan9@gmail.com), és megbeszéljük az elképzeléseket. Talán sokallják a minimum 150 ezer forintos árat, de tudni kell, hogy a világpiacon létezik már az ilyen adásvétel, ott kb. ennek a duplája az ára. Minimum egy teljes munkahónap kell, mert minden része kézzel készített. Egyedi darabot kap a megrendelő.
Mi a továbbiakban csak drukkolni tudunk, mert idehaza azért nem lehet Dunát rekeszteni a témával foglalkozókkal, ráadásul, amit Zoli csinál nem egyszerű, viszont szép és különleges!
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
